Most, hogy az ultimate slágergyűjtemények korába léptünk (The Beatles: 1, Pink Floyd: Echoes, Elvis Presley: ELV1S #1 Hits, Aerosmith: O, Yeah!, Rolling Stones: Forty Licks, Patti Smith: Land, Joe Cocker: The Ultimate Collection, Lou Reed: NYC Man, David Bowie: Best Of Bowie, Iggy Pop: A Million In Prizes stb.), az eddig csak az adott művész karrierjének hozzájuk tartozó periódusából válogató rivális lemezcégek is egyesítik erőiket, hogy egyetlen (szimpla vagy dupla) kiadvánnyal tudják kielégíteni a takarékos közönséget. Most végre a poptörténet egyik legnagyobb szupersztárja is kapott egy ilyet: bő három évtized 38 dalban és 155 percben. Bizony itt egyben van a lényeg a Jackson 5-tól és a gyerekkori szólólemezektől a Jacksons-slágereken és a nyolcvanas évekbeli popkirályságon át a kilencvenes évek eleji trónfosztásig, sőt az utána következő vergődés is a 2001-es Invincible albumig.

A kronologikus sorrendben haladó dupla válogatás első korongja a hatvanas-hetvenes évek fordulóján indul, mikor a legkisebb Jackson fiú 11 évesen a családi funk-soul zenekar vezérénekeseként felvisította a máig is elképesztő I Want You Backet és ABC-t, aztán szólóban is kipróbálta magát. Később a Blame It On The Boogie című 1978-as és a Can You Feel It című 1980-as Jacksons-slágerek közé ékelve megtaláljuk a már Quincy Jones produceri segédletével felvett 1979-es Off The Wall szólóalbum kulcsdalait (Don`t Stop Till You Get Enough, Rock With You, Off The Wall, She`s Out Of My Life), aztán elérkezünk a minden idők legtöbb példányban elkelt hanghordozójának bizonyuló 1982-es Thriller számaiig, amit a válogatás második korongján az 1987-es Bad slágerei követnek (a '82-es és '87-es sikeralbumok anyagának kábé a háromnegyedét megkapjuk itt).

Eddig szinte minden pöpec és szuperfunk, de mire az új évtizedbe érünk, már kontrolálhatatlan a messiás-komplexus, a paranoia, az aránytévesztés, az R&B-nyál és a művészi hanyatlás. A már Quincy Jones nélkül készült 1991-es Dangerous albumon ugyan még akad néhány eltalált dolog (hé, a Slash-sel felvett Give In To Me miért nincs itt?!), de a Nirvana Nevermindja jelképesen a süllyesztőbe taszította ezt a lemezt és alkotóját, s az azóta eltelt másfél évtizedben nagyítóval kell keresni nála a hajdani nagy tehetséghez méltó pillanatokat – lényegében kettő van: a They Don`t Care About Us és a Janet hugival közös Scream, de ez utóbbi hiányzik erről a gyűjteményről, ami megbocsáthatatlan (ahogy hiányzik a Paul McCartney-val közös 1983-as listavezető Say Say Say duett is, de úgy látszik egy harmadik lemezkiadó már nem akarta erőit egyesíteni).


8/10