A Gotham! a poszt-punk funkos gitárzenekarait megidéző lendületes és slágeres rockzenével és a DFA produkciós team szaftos alapjaival operált sikeresen, organikusan, de nyilvánvaló volt, hogy még egyszer azt a tréfát sem lehet elsütni. A Radio 4 olyan váltást eszelt ki, mely elsőre talán sokaknak csalódást okoz, pedig a zenekar csak táncosabb és dalorientáltabb hangzást szeretett volna elérni. Nem történt más, mint, hogy az eddigi diszkós alapokat még jobban kiemelték, és még hangsúlyosabban alátámasztották az ismétlődő monoton gépi hangzással, szintetizáltak tehát. Aztán ez a lebutítottnak ható ötlet meglepő módon mégis elkezd működni, annyira telitalálat dalokat támogat ugyanis, hogy egy kis idő után tökéletesen illeszkedik az összképbe – másrészről pedig a diszkó még mindig az egyik leghatásosabb talpalávaló. Nyugodtan elképzelhető egy elektro-party közepén, esetleg csak a sivító effektek okoznának fejvakarást. A flegma, telipofás ének és a hatásos slágeresség pedig végképp meggyőző erő, nem hibáztak a fiúk – ebben a műfajban nem sokkal van több ennél. Ami pedig a másik szálat illeti: ez egy harcosan politikus lemez. Anthony Roman frontember szerint nincs idő a finomkodásra: a címében a 2000-es amerikai választási csalásra utaló (és a 2004-es választásokra is figyelmeztető) lemezzel a zenekar egyértelműen csatlakozik Michael Moore filmrendező és társai mögé, és George W. Bush ellen agitál. Hogy lehetne szofisztikáltabban, intelligensebben is? A Radio 4 már csak ilyen habzó szájú együttes.


8/10