Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

The Ordinary Boys: Brassbound
|
olvasói:
(0)
(B-Unique)

Az új angol gitárpop eresztés hagyományőrző részlegének egyik legfontosabb zenekara, a brightoni Ordinary Boys az Over The Counter Culture című bemutatkozó album megjelenését követő 12 hónapon belül előállt második nagylemezével. A Brassboundon az első albumot jellemző Jam-, Smiths- és Blur-hatások mellé felzárkózott a 2Tone-féle ska is.


Persze nem az történt, hogy a gitáros-énekes Preston tüsihajú kvartettjéből ska zenekar lett, hanem az, hogy a címében is a lemez fúvósdús hangzására, az új hangulatokra reflektáló Brassbound már tényleg teljesen olyan, mint egy nagy zenei pillanatkép körülbelül 1979-ből, ahol az egyik dal a Jamet, a másik a színtiszta punk perióduson már túllépett és a London Calling korszakában tündöklő Clash-t, a harmadik Elvis Costellót, a negyedik meg a Madnesst és/vagy a Specialst (esetleg a Bad Mannerst) idézi. A körbe-körbe rotálódó hommage-ok hallgatása közben azt is észrevehetjük, hogy az Over The Counter Culture-re jellemző monolitikus, punkos energia helyébe árnyaltabb, dinamikusabb, színesebb hangszerelés és hangulatskála lépett, ahol a már említett ízek között/közé belefér egy kis feldolgozás (Rudy`s In Love – a Locomotive 1968-as dalának újragondolása) vagy a 2Tone kiadó klasszikusai mellett egyben a Motown soult is megidéző dal (On An Island), sőt egy kis albumzáró pszichedélia is (Red Letter Day).

Preston és társai, akik legutóbb az új brit hiphop kishölgy, Lady Sovereign 9 To 5 című dalának szórakoztató gitárpop remixét készítették el, továbbra sem furfangos vagy ál-prosztó art-popot, hanem dögös lakossági gitárzenét nyomnak, szóval a lényegre törő dalokhoz a mindennapi élet tini- vagy ifjúkori kríziseiről, a munkahelyi robotról, a mindennapi unalomról, a külvárosi mocsárról vagy a felnőtté válás kínjairól szóló szövegeket passzintanak (nem is véletlen, hogy az Ordinary Boys rajongótábora, az Ordinary Army az egyik legelkötelezettebb fanbázis az Egyesült Királyságban). A Brassbound összességében jó lemez – egyetlen gyengéje talán csak az, hogy az előbb említett hatások túlzottan kritikátlanul, túlzottan egy-az-egyben ütnek át a lemez egyébként masszív szövetén. Egyfelől „ennél nagyobb baj persze ne legyen”, másfelől azért az is világos, hogy ezzel a két – akár félbevágott dupla lemezként is értelmezhető – albummal lezárult Prestonék „ifjúkori zsenge” periódusa, és legközelebb azért egy kicsit több kell a jó osztályzathoz.


8/10
-RRR-
2005.08.18
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 24., csütörtök

Eszter, Eliza
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.