Az utolsó két fellépésen, 2005. augusztus 5-én Csíkszeredában és augusztus 9-én, a Szigeten Szörényi Örs ül majd a magyar beat-dobos, Pásztory felszerelése mögé. Mielőtt útra keltek volna Erdélybe, a zenészek tartottak még egy utolsó próbát, amelyre vendégül látták a sajtó képviselőit. A pesthidegkúti próbaterem egyik falát Pásztory Zoltánról készült fotók borították és így kicsit úgy tűnt, mintha ő is ott lenne és hallgatná a jól ismert dalokat. Eljátszottak három számot (Légy jó kicsit hozzám, Különös lány, Kugli), amivel bizonyították, hogy senki sem fog csalódni sem Erdélyben, sem a Szigeten.

A zenészek a próbával egybekötött sajtótájékoztató után válaszoltak kérdéseinkre.



- Hogyan készültetek a fellépésekre? Milyen volt a próbák hangulata?

Bródy János: A próbák hangulata olyan volt, mintha 30-40 évvel ezelőtti lelkiállapotba kerültünk volna.

Szörényi Levente: Szépen lassan előjöttek a régi történetek és az emlékek, és mi is bejáratódtunk a több hét közös próba alatt.

- Mire számíthatunk a koncerteken? A számokat eredeti hangzásukban hallhatjuk majd, vagy pedig „korszerűsítettetek” a hangzáson, hangszerelésen? A 2005-ös koncertek egyáltalán kinek szólnak? A 30-40 évvel ezelőtti közönségnek, vagy az ő gyerekeiknek?

Bródy János: A számokat úgy játszuk, mint eddig is, nem módosítunk, nem teszünk hozzá. Az pedig majd kiderül, hogy kik jönnek el a koncertekre. De mindenképpen úgy tűnik, ezeknek a zenéknek az élete hosszabb lesz, mint magának a zenekarnak. Ezt jól reprezentálja az a lemez, amelyen fiatal kreatív csapatok dolgoztak fel Illés-számokat.

- Milyen érzés volt a fiatal együttesektől feldolgozott klasszikusként hallani zenéiteket?

Bródy János: Azt szoktam erre mondani, éltetőm az, hogy a dalok halhatatlanok. Ugyanakkor az élet nem áll meg és bizonyára ma is vannak olyan csapatok, tehetséges fiatalok, akiknek a működéséről majd 30-40 év múlva megállapíthatjuk, hogy hasonló fontosságú volt, mint a miénk annak idején. Másfelől viszont azt mondhatom, hogy én elsősorban szerzőként hallgatom a feldolgozott dalainkat. Elsősorban nem előadóművésznek, hanem alkotóművésznek tartom magam.

- A dobok mögé ülő Szörényi Örs hogyan készült arra a feladatra, hogy neki kell „megszemélyesítenie” Pásztory Zoltánt?

Szörényi Örs: Már hetekkel a közös próbák előtt otthon próbáltam elsajátítani Zoli stílusát, átvenni minden apró fogást, az ütéstechnikáját, ami annyiból könnyebb volt, hogy engem ő tanított. Arra törekszem, hogy a leghűebben adjam vissza az Illés-hangzást. Pásztory Zoli felszerelésén játszom és semmit sem változtatok a dobok beállításain. Például egyáltalán nem bőröztem újra a hangszereket.

- És ha legördül a függöny és eljátszottátok az utolsó ráadást, mi lesz azután a zenekar tagjaival? A színpadon, a színpad közelében, vagy minél távolabb a színpadtól?

Illés Lajos: Már jó ideje Kisorosziban élek, az ottani közösség teljesen befogadott. Jól érzem ott magam, de azért a színpad világától sem szakadok el teljesen. Ősszel Erdélyben lesz az új rockoperám bemutatója, amelyet még 1973-ban Görgey Gáborral közösen írtunk. Az utolsó simítások, kisebb változtatások, finomítások még hátravannak.

Szörényi Levente: A koncert után két hetet eltöltök a Balaton-felvidéken, a szőlőmben, aztán jön két hét igazi nyaralás, majd ősszel egy időre bevetem magam a Pilisbe, ahol már egy ideje nagyszabású ásatásokat végzünk, aminek én vagyok a lobbistája. Ezenkívül pedig folytatom a munkát is: hamarosan elkészül új művem, az Árpád népe című misztikus opera, amellyel azért még van tennivaló.

Szörényi Szabolcs: Én azt remélem, hogy a jövőben élvezhetem a békés nyugdíjaskort, és az időmet unokámmal, illetve unokáimmal tölthetem majd, hiszen hamarosan megszületik a második számú is. Ezen kívül, mint eddig is, Levente munkáiban zenei rendezőként működöm közre...

Szörény Levente: Már amikor kedve van bejönni a stúdióba.

Bródy János: A színpadtól én sem válok meg. Mint ahogy eddig, fellépek a saját dalaimmal, továbbá most jelenik meg első DVD-m és Halász Judittal új közös műsorral készülünk.

- Ha visszagondoltok az Illés pályafutására, kinek melyik a kedvenc dala?

Szörényi Szabolcs: Nekem mindig az, amelyiket éppen játszom.

Szörényi Levente: Ritkán fordul velem elő, hogy Illést hallgatok. Talán egyetlen szám, a Bye-bye, London az, amit máig bármikor szívesen hallok, például, ha megszólal az autóban. Valahogy olyan jól eltaláltuk, hangtechnikailag, zenekari összjátékban.

Bródy János: Ezzel úgy vagyok, mint a szülő gyermekeivel. Mindegyik egyformán kedves a számára, de azzal azért tisztában van, hogy nem mindegyik sikerült egyformán. De most már majdnem biztos, hogy néhány dal túl fog élni bennünket.