Első egészestés rendezői alkotása, a New York árnyai (Shadows, 1959) bemutatása után azonnal a keleti parti, off-Hollywood szcéna, az úgynevezett New York-i Iskola legfontosabb képviselőjévé lépett elő, s egyszemélyben testesítette meg az újhullámos szemléletet sajátos realizmuskoncepciójával, az improvizatív színészi játékkal és a szabad kamerakezeléssel. A film két fivér és egy húg improvizációra épülő, laza szerkezetű története, melybe különös erővel árad be a kor New York-i szórakozóhelyeinek és éjszakai életének hangulata. *****

Cassavetes filmjeinek színházi ihletése a legtöbb esetben teljesen nyilvánvaló. Ez abban is megnyilvánul, milyen nagy szerepet szán az alkotófolyamatban a színészeknek. Felesége és legnagyszerűbb filmjeinek alkotótársa Gena Rowlands emlékezetes nőalakjainak megformálója, s ilyen filmjei közül három is megjelenik most. Az Arcok (Faces, 1968) Cassavetes egyik fontos témáját járja körül: a kiüresedett házastársi kapcsolatok elfojtott drámáját mutatja be az amerikai középosztályban. Az improvizációra épülő, szabadon mozgó kamerával felvett jelenetekben a hirtelen nagyközelikbe zoomoló képek, a váratlanul feltáruló apró, de megvilágosító értelmű gesztusok hihetetlen erejű színészi jelenlétet és letaglózó drámai hatást eredményeznek. *****

Az Egy hatás alatt álló nő (A Woman Under the Influence, 1974) ismét házassági darab, s ezúttal valódi jutalomjáték Gena Rowlands számára, aki egy elhanyagolt, munkásosztálybeli háziasszonyt alakít, akit elmagányosodása az idegösszeomlásba kerget. Az olasz bevándorló család történetét klisék nélkül bemutató film olyan életáramlássá alakítja a filmet, mely nem dramatizált, hanem vegytisztán drámai. A rendező egyik legnépszerűbb filmje volt bemutatásakor, s mindenki számára kötelező, aki Peter Falkot eddig csak Colombo szerepében látta! *****

A Premier (Opening Night, 1977) bizonyos tekintetben a Rowlands alakításában megjelenő nőalakok kiteljesedése. Ezúttal egy olyan nőt alakít, aki a munkájának rabja, s színésznőként a szokásosnál nagyobb súllyal nehezedik rá az öregedés terhe, ami elől az alkoholba és futó szerelmi kalandokba menekülne. A sokszorosan színházi ihletésű film a premier csúcsjelenetében mintha Cassavetes munkamódszerének összegzése és reflexiója is lenne egyben. ****

A mostani megjelenést az életmű nagy női filmjei uralják, de azért itt van az Egy kínai bukméker meggyilkolása (The Killing of a Chinese Bookie, 1976) is, mely Ben Gazzara alakítására épít. A gengszeterekkel szövetkezni kényszerülő, s így bérgyilkossá váló figura története annak példája, hogyan próbált meg Cassavetes alkalmanként közeledni az amerikai fősodorhoz is. A thriller és a film noir elemeivel gazdagított film mindazonáltal elsősorban mégis csak sajátosan cassavetesi darab, egy született vesztes jellemrajza. ***