Douglas Adams regényének kultusza talán kevésbé széleskörű, de bátran állítom, hogy a rajongók elkötelezettsége összemérhető a Lucas-hívőkével. Kicsit nehéz is eldöntenem, kinek szóljon e rövid ajánló: az újoncoknak vagy azoknak, akik már betéve tudják a Galaxis-közi stoppolás szabályait. 
 
Nos, az újoncoknak annyit, hogy a film alapjául szolgáló angol regény rajongói között találjuk magát George Lucast is, akinek a véleménye azért számít valamit, ha sci-firől van szó. Ehhez jön még Adams imádnivaló, Monty Pythonon nevelkedett angol humora és hitvallása, mely szerint a világon semmi sem olyan szent, hogy ne lehetne parodizálni. Vagyis olyan sci-fi ez, amely, miközben magyarázatot ad az élet értelmével kapcsolatos végső kérdésekre (hívők tudják: a válasz kb. 42), a rekeszizmokat is komolyan próbára teszi. 
 
A hívőket pedig mindenekelőtt szeretném megnyugtatni: a film jó és méltó a furfangos elméjű Douglas Adams örökbecsű emlékéhez. Remek választás volt egy fiatalos lendületű videoklip-rendezőre bízni a melót. Garth Jennings (kliprendezései pl.: Blur: Coffee & TV, Supergrass: Pumping on Your Stereo, R.E.M.: Imitation of Life) szellemesen oldja meg a feladatokat. Az Útikalauz maga például fergeteges animációs betétekkel kel életre. A Vogonok, a világegyetem bürokratái is nagyszerűen sikerültek, szuper, hogy nem digitális trükkök, hanem valódi agyaggumi monstrumok (külön felhívnám a figyelmet a vogon űrhajó „vészkijárat” piktogramjaira - az ilyen apróságokkal válik igazán méltóvá a film a regényhez). Sam Rockwell egyszerűen fergeteges Zaphod Beeblebrox, a Galaxis elnökének szerepében. Marvin, a paranoid android tényleg depressziós, ránézésre pedig inkább retrós - ez az általános dizájn tekintetében is a film nagy ötlete, mert a hi-tech parádézásnál sokkal jobban illik a dolog szelleméhez a 70-es évek Star Trek-fílingje. 
 
Én személy szerint Szlartibartfaszt bolygótervező hangárjára voltam a legkíváncsibb - és még az is szuper! Hihetetlen, nagyszerű! Stoppolásra felkészülni!