Fiáth Titanilla és hugicája, Marianna az ezredforduló óta fényesítik kultikus státuszukat, melynek érvényessége a DJ Sztyepp-pel (az Úzgin Űver-es Homoki Péterrel) összebarkácsolt bemutatkozó anyag után csak még szélesebb körben vált nyilvánvalóvá (szerepelés a BudapestRockNRoll Compilation Vol.2 albumon és egy újabb betétdalfelkérés, ezúttal a Nyócker című animációs filmhez). Az egyszerre lehengerlő és szívmelengető első lemez persze nem volt hiba nélküli – mindössze hét igazi dal volt rajta, és a produceri munka is kissé sutára sikerült -, de az új korongra ezek a problémák is ködbe vesztek. 14 szám, 55 perc eszeveszett tempójú strófa-roham, megnyugtatóan magas színvonalú zenei alapok (a Vono Box kollektíva egyik tagjától, DJ Naftától, valamint a szintén playgroundos Párizstól) és közreműködők széles spektrumú hada – csak hogy gyorsan felsoroljuk az alapinformációkat. Változatosabb lett a dalpark (a dzsesszes felhangoktól a rockos zúzásig terjed a skála), okosan épült tovább a megkezdett szöveges tematika, a lemez ügyesen kacsint vissza, ügyesen idéz az elődjéből, és fejlődött a két sziszta nyelvpörgető technikája is, de továbbra is a vitriolos kritika és a végig szellemes-humoros szófordulat-hegyek jelentik a belépőt a zseniális tartományba.

Az oldskool elemekkel spékelt lemeznyitó L.U.D.D.I.T.A. francia nyelvű refrénnel adja meg az alaphangot és a Luddita-attitűd lényegét, az IMMC-ből ismert Buppával közös Buppina a korong dzsesszes felhangjait, a Bárdos Deák Ági bevezetőjével indított, szintén régisulis Hé, picsa! pedig a felvágott nyelvű csajmagatartást („nem kell a szurkapiszka, zrika, fika, szeka, vegza, macera, a hecc, egrecír, csiki-csuki, ciki, cukk, a buzera, a moleszta: stop!”). A Hippikiller rockzenekarral közös két szám szintén az erősen kritikus hangvételű vonalba sorolható: mind a zúzósabb Kisbetűs zenekarok, mind az experimentálisabb – nyílt URH- és Neurotic-idézetekkel is tarkított – Moslékország a hazai zenei kultúra felett tartott gyászbeszéd („Haknizzatok, gizdák! Ott a diszkó, a KISZ-tábor / én másokat rakok ki a betűtésztából”). A lemez harmadánál rendhagyó módon jön egy Intro, majd népies-mulatós hangulatban a Pöri című csípős himnusz a „pöri-noki-ubisali” szentháromsághoz („Nem kell, hogy Pestre fölköltözz / és ne drogozz, csak pörköltözz!”). A szerelmi csalódásokat soroló, refrén nélküli Mínuszban és a Quimby-bohém Varga Livius refrénjével ringató A sehova tanúi meglehetősen kibukott hangulatot sugároz („a tű fokán csak a tevék tesznek erőszakot / úgyis szétszakadsz, míg megszokod ezt az időszakot”), de a Nyócker betétdalaként már korábban elhíresült, Beats International-alapot használó és Noryka vokáljával színezett Kurvaélet is erősen a valóság nyomorát karikírozza („feszítesz a Harley-n, pondró / mint a Marilyn Monroe / ledöntenél, mint Berlin bomló / falát a germán / ha nincs stex, nem osztozunk a spermán meg a karmán!”). A Hippi a Bahia-kört osztja, a Serge Gainsbourg-hangmintát is használó Sex & Drugs & Rock`n`Roll többek között a pesti zenészeket, anyagosokat és azok közös halmazát („a renoméhoz minimum egy drogos múlt kell / hát lődd be magad, így befektethetsz / ha van anyagos sztorid, lefektethetsz!”), a szintén Buppával közös Vastaxik pedig a címbeli bicajosok mellett végigmegy néhány további szubkultúrán is (keleti kultúra, underground hiphop stb.). A hét fő bűnnek egy-egy versszakot szentelő Hétfő (melynek zenei alapjait egy Oriol Vandella művésznévre hallgató srác készítette) szövegileg a lemez egyik csúcspontja – onnan igazán lehetetlen bármit is kiemelni, hiszen minden második sorból érdemes lenne idézni.

Baszki, ezt a lemezt be kell szerezni!


(Az új albumot, akárcsak annak idején az első anyagot, a zenekar az interneten is hozzáférhetővé tette, de a borítós, szövegkönyves hivatalos kiadvány is kapható néhány kis budapesti üzletban – legbiztosabban a Művész Mozi könyvesboltjában vagy a Révay utca 4. alatti Wave lemezboltban.)


szöveg: 10/10
zene: 9/10