Fellépők

Kedvenc helyek

Kollár-Klemencz Laci és a Kistehén tánczenekar: Csintalan
|
olvasói:
7/10 (1)
(Twelvetones)

A 2002-es év egyik hazai szenzációja A kis tehén című Igor Lazin-rajzfilm (és Sziget reklámfilm), valamint a hozzá készült ütődött, de kedves dalocska volt, melynek szerző-előadója, Kollár-Klemencz László a Zene a nyulaknak álnév mögé bújva egy egész nagylemezt megtöltött helyenként ígéretes, máshol idegesítő házi barkácspoppal (A kis tehén). Úgy látszik nem csupán egyszeri kalandról volt szó részéről: új néven, de nagyjából a régi közreműködőkkel másodszor is támad – és szerencsénkre inkább az ígéretes vonallal.


A Csintalan albumot hallgatva néha az lehet az érzésünk, mintha egy mulatós Amorf Ördögök-paródiát hallgatnánk (Szájber gyerek, Pitralon), de nem. Kollár-Klemencz László és billentyűs, gitáros, dobos, basszusgitáros, tangóharmonikás, pozanos-trombitás, ütős, dobprogramozó segítői a hülyéskedés határain belül komolyan gondolják, amit csinálnak. Zeneileg mindenképpen érett a produkció a bemutatkozás óta (csúcspont: a mediterrán tájolású Az igazi és A teve követ című popos záródal), szövegileg ugyan sokszor megmaradt az infantilizmus melegágyában (Nyam-nyam, Virágok a réten), néha erőltetett és döcög a prozódia, de még e téren is érezhető némi előremozdulás. Másfelől azonban időről-időre az önismétlés érzete kerekedik felül, elfáraszt a gyerekes humor, és túlzásba esik a lakodalmas hangulat. Az erőteljes Amorf Ördögök-párhuzam mellett a Bëlgára (Bigyó) és Manu Chaóra (Osztobádé) is kikacsint a lemez, itt-ott megkapóan slágeres és szinte végig hatásos dallamokkal ringat. A vége felé több a melankolikus, elgondolkodó hangulatú darab, többször egészen ígéretesek a dalok (Mindenki józik, Fordítva), összességében pedig még mindig érdemes várni a folytatásra.


7/10
Dömötör Endre
2005.05.25
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. február 12., vasárnap

Lívia, Lídia
Tagok: túl az 1 millión