Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Bruce Springsteen: Devils & Dust
|
olvasói:
(0)
(Columbia / Sony BMG)

Az újra összetrombitált E Street Band társaságában rögzített koncertlemez (Live In NYC) és stúdióalbum (The Rising), továbbá a pályaösszegző tripla válogatás (The Essential Bruce Springsteen) után a Főnök egy csupasz, akusztikus dominanciájú dalcsokorral állt elő, mellyel megérdemelten került az Atlanti-óceán mindkét partán az albumlisták élére.


Az olasz és ír felmenőkkel rendelkező, 1949-es születésű Bruce Frederick Joseph Springsteen karrierje során egyaránt alkotott akusztikus gitáros, szájharmonikás dalnokként és harsány rockzenekar kíséretében (akár egyidejűleg is, mint például az unpluggedból Pluggedba átcsapó 1992-es MTV-koncertanyagon), és minden évtizedben visszatér az intimebb hangszereléshez, gondoljunk csak hetvenes évek eleji Greenwich Village-i folktrubadúr múltjára, a szólóban rögzített 1982-es Nebraska albumra, vagy a kevésbé sikerült The Ghost Of Tom Joad című 1995-ös protest song gyűjteményre, amit szólóturné követett. 2005-ben a dalszerző-énekes ismét egy döntően akusztikus gitár uralta koronggal jelentkezik, melynek anyagát hosszú ideig dédelgette (a Long Time Comin` és The Hitter című szerzemények még a Tom Joad turné idejéből származnak, míg a briliáns címadó dal, a Devils & Dust az iraki háború hajnalán született), s ahogy az említett két előkép-lemezen, úgy ezen a Brendan O`Brian producer segédletével felvett, finoman hangszerelt albumon is a margón élők, vesztesek, lecsúszottak, kisemmizettek, bevándorlók és egyéb – mint a cím is mutatja – lelkükért démonaikkal viaskodó porhüvelyek a dalok hősei. Bukott bokszoló, cowboy-álmokat dédelgető fekete srác, anyjukat gyászoló fiúk, fogadkozó szerelemesek és kurváknál vigasztalódó férfiak (a „kétszáz a sima, seggbe kettő ötven” sorával a családi értékek Amerikáját megbotránkoztató Reno a lemez egyik legerősebb dala), az illegális határátlépéskor folyóba fulladó mexikóiak – Springsteen ismét ihletett történetmesélőnek bizonyul, sőt ezúttal néha énekstílusát is a megénekelt karakterhez igazítja, amitől nem is biztos, hogy azonnal felismerhető (az All The Way Home valahol félúton Bob Dylan és David Bowie között indul, az All I`m Thinkin` About mintha egy kissrác vékony hangján szólna). Springsteennek már jó ideje megvan a stabil helye Bob Dylan és Tom Waits mellett a nagy amerikai rocktablón, de ha továbbra is ilyen lemezekkel tartja az ezredfordulón visszanyert csúcsformáját, egy évtized múlva akár még Johnny Cash egykori pozíciójába is kerülhet.

(A CD-hez egy DVD is tartozik a Devils & Dust 5.1-es keverésű teljes anyagával, továbbá egy félórás filmmel, melyben Springsteen egy kopott gitárral és szájharmonikával a nyakában játszik öt dalt a lemezről, rövid interjúrészletek között.)


9/10
Déri Zsolt
2005.05.11
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 24., csütörtök

Eszter, Eliza
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.