Dr. John Creaux, the Night Tripper (született: Malcolm John Rebennack Jr., 1940) fénykora a hatvanas évek végén és a hetvenes évek első felében volt (az 1968-as Gris Gris album kötelező darab), de élő legendaként azóta is jelen van, turnézik és stúdiózik fáradhatatlanul. A nagy bottal járó, kalapos, ősz szakállú, karcos hangú és laza kezű Jó Doktor karrierje 1998-ban újabb lökést kapott, mikor rajongóival, a korabeli brit színtér zenészeivel, Paul Wellerrel, a Spiritualized, a Supergrass, az Ocean Colour Scene és a Beta Band tagjaival, no meg az összeismerkedésüket tévéműsorával is segítő Jools Hollanddal, producerként pedig a nagy John Leckie-vel (Pink Floyd, The Stone Roses, Radiohead stb.) készített közös felvételeket Auntha Zone című albumára. Ezután egy Duke Ellington-feldolgozáslemez következett (Duke Elegant – 1999), majd egy vérbeli New Orleans-i album (Creole Moon – 2001), végül pedig egy újabb sztárvendégekkel teli munka, a Mavis Staples soul énekesnővel, B.B. Kinggel, Willie Nelsonnal, Randy Newmannel és az egyik Neville fivérrel, Cyrillel közös duetteket is szerepeltető N`Awlins – Dis Dat And D`Udda.

Ennek a négy Parlophone-kiadású lemeznek a dalaiból csemegéz ez a mostani válogatás, s mint sejthető, a két sztárparádés albumra koncentrál: a két köztes anyagot csak két-két felvétel képviseli, viszont az Auntha Zone-t hét (a fent felsorolt britekkel készült számok egy kivételével mind itt vannak), a 2004-es korongot pedig négy (csak Willie Nelson nem hallható itt az említett öt énekes közül), sőt a gyűjtemény legvégére ráadásként odacsapott két ritkaság is e két album idejéből származik. Ha a hangzásban vannak is különbségek, a hangulat és a színvonal egységes, a mocsár-groove-os Mac Rebennack-szerzemények mellett jól megfér egy-két Ellington-klasszikus és tradicionális darab, a I Don`t Wanna Know című John Martyn-dal finom feldolgozása (Paul Wellerrel és Jools Hollanddal) pedig a válogatás ékköve.


8/10