A Loser című nemzedéki hiphop-folk slágerrel 1994-ben, 24 éves korában egy csapásra világsztárrá lett Beck változatos karriert futott be az elmúlt évtizedben – a legslágeresebb albumát, a Prince-féle funk-pophoz nyúló 1999-es Midnite Vulturest például egy melankolikus-atmoszférikus folklemez követte 2002-ben, a Radiohead producerével, Nigel Godrich-csal felvett Sea Change. Az azóta eltelt időszakban Beck családos ember lett, feleségül vette Marissa Ribisi színésznőt (Giovanni Ribisi ikernővérét), akitől született egy Cosimo nevű fiacskája, és a gyermekkel párhuzamosan fogant és született egy új lemez is, mely meglepetésre az Odelay világához kanyarodik vissza (persze már idősebb, nyugodtabb szemlélettel, kevésbé radikálisan, kevesebb zenei és szövegi bakugrással), így zeneileg már nem kínál igazi meglepetést. Jó dalokat és ügyes koncepciót persze igen – abban lehet Beckre számítani.

Az E-Pro című nyitódalban az ifjú főhős hetykén beviharzik a városba és páros lábban rúgja be a kaput (mindehhez a két Dust Brother, Michael Simpson és John King egy saját korábbi ügyfelüktől, a Beastie Boys együttestől választanak neki egy durva hangmintát), és egy spanyol ajkú városrészben – talán valahol Kelet-Los Angelesben – találja magát (Qué onda guero? = „mi az ábra, sápadtarcúkám?”), majd jön a szerelem (a lemez legslágeresebb dala, a Girl az egyetlen, amiben Godrich-nak is benne van a keze), aztán rá a szerelmi bánat (a bossa novás Missing), s onnantól kezdve egyre zaklatottabb és sötétebb hangulatok következnek, melyekhez az alaphangot egy fekete csörgődob adja meg (Black Tambourine). Az Earthquake Weather beszívott hiphopja még a Midnite Vultures idején született, de csak most sikerült végső formába önteni, és ugyanez a Hell Yes elektro-funk kakukktojásáról is elhihető lenne (bár az „... anthems / get your damn hands up” sor, mely Jay-Z The Blueprint albumának egyik slágerére kacsint, nyilvánvalóan 2001 utánra datálja). A belassult gitárriffre és zongorára épülő Broken Drum szövegét tekintve akár Nirvana-szám is lehetne, majd a Scarecrow-hoz hasonlóan a hangsúlyos basszus groove-ja viszi az öregedés és a múlttal való leszámolás témakörében mozgó Go It Alone-t is, melybe a White Stripes-vezér Jack White segít be társszerzőként és – meglepetés! – basszusgitárosként. A lemez végén pedig már a haláldalok sorakoznak: a Farewell Ride című slide-gitáros, szájharmonikás, lánccsörgetős bluesban két fehér ló vontatja a halottaskocsit (a Broken Drum mellett ez a másik szám, ami nem a Dust Brothersszel, hanem a Midnite Vulture idején segédkező Tony Hofferrel készült), a női „la-la-la-la” vokállal megspékelt Rental Carban ott énekel és tapsol a Kaszás az út végén, a régi gospel-blues munkadalnak hangzó Emergency Exit hőse pedig sírt ás az útszélen, talán magának – még jó, hogy a gyerekek mindig viszik tovább reményt, amíg a világ véget nem ér.

(A Magyarországon kapható európai albumverzió bónusza a Send A Message To Her című szám, ami mellett a nagy-britanniai kiadáson egy hasonlóan remek második bónuszdal is szerepel Chain Reaction címmel, de létezik egy 52 oldalas könyvecskébe díszcsomagolt Deluxe Version is, melyen egy harmadik pluszdal, a Clap Hands és még további négy remix is szerepel. Sőt ahhoz még egy DVD-korong is jár az album 5.1-es hanganyagához készült videomixszel.)


8/10