Nagyszabású játékfimet forgatni Don Lope de Aguirre konkvisztádor véres kudarcba fúlt kutatóútjáról, amelyet a mesés El Dorado megtalálásáért folytatott 1641-ben, valószínűleg minden spanyolajkú filmrendező vágya, akár magyar kollégáiknak egy pazar Mátyás-eposz - a megvalósult produkciók toplistáján mégis egy lopott kamerával, összekoldult pénzből és rabszolgamunkával készült német alkotás foglalja el az örök első helyet, magasan Saura méregdrága El Doradója felett. A megszállott filmkalandor és lelkes természetjáró Herzog első sikerét (egyben a tébolyult színészóriás Klaus Kinskivel átharcolt termékeny párkapcsolatának nyitódarabját) jelentő opusz eredeti perui helyszíneken, ezer viszontagság közt került felvételre, a végeredmény gyakorta mégis olyan, mintha ecsettel festette volna filmszalagra párszáz mámoros velencei tájképfestő a Popol Vuh dallamaira. Herzog egzisztencialista kalandfilmje közös elődje az Apokalipszis most szürreális belső utazásának és az olasz kannibálfilm dühödt, agresszív áldokumentumainak - egyetlen lenyűgöző és klausztrofób lidércnyomás a nyitókép álomszerű óriástotáljától a brutális erejű zárójelenetig a majmoktól nyüzsgő tutaján magára maradt főhőssel. *****

Extrák:
A lemez 1,33-as képaránya bármily hihetetlen, de az eredeti moziformátum; az audiokommentár a sorozatnál már megszokott magas színvonalú, ahogyan Muhi Klára filmrészletekkel illusztrált utószava is. Portréfilm, filmográfiák. ****
vadalma

Aguirre, der Zorn Gottes
1972 német filmdráma Hossz: 94 perc
Forgalmazó: CineTel
Rendező: Werner Herzog
Szereplők: Klaus Kinski, Cecilia Rivera, Ruy Guerra
Kép: 4:3/1,33:1, színes
Hang: magyar, német DD 5.1
Felirat: magyar
Extrák felirata: magyar

Legkedvesebb ellenségem

Werner Herzog tizenöt év alatt öt filmet forgatott Klaus Kinski főszereplésével. Ez a dokumentumfilm, amely jóval később, már Kinski halála után készült, tovább építi közös életművüket.

A film egyszere töményen informatív és szórakoztató - egzotikus helyszínekkel és Kinski hírhedt balhézásainak felvételeivel. Ellátogathatunk a két alkotó kapcsolatának olyan fontos helyszíneire, mint a müncheni lakás, ahol Herzog gyerekként lehetett tanúja Kinski, a kezdő színész dührohamainak, vagy a perui őserdő, ahol a civilizációtól elvágva tették próbára művészi és emberi túlélőképességüket. Herzog felborítja a dokumentumfilm hagyományos leosztását: nyilatkozó, narrátor, téma folyamatosan helyet cserélnek. Kinskit a rendező saját alteregójaként használta filmjeiben, ez világos, de hány verzióban jelenik itt meg ugyanaz a személyiség? Szerep, színész, rendező, interjúalany és az ezt az egészet feldolgozó dokumentumfilmes...

„Mindketten őrültek vagyunk” - mondják tréfálkozva egy régi riportfelvételen. Egy jelentős különbség van köztük: Herzog higgadt modorával bármikor el tudja hitetni magáról, hogy nem őrült, Kinski viszont soha egy pillanatra sem akarta, hogy azt higgyék, nem őrült. Ennek lehetünk szemtanúi, és ez döbbenetes, de a legmegdöbbentőbb az, amikor felsejlik, ez a feltárulkozás és lelepleződés is része mindkettejük produkciójának. *****

Extrák:
Írásos infók, Muhi Klára értekezése a filmről és egy Herzog által készített portréfilm saját magáról. ***

Mein liebster Feind
1999 német dokumentumfilm Hossz: 99 perc
Forgalmazó: CineTel
Rendező: Werner Herzog
Szereplők: Werner Herzog, Klaus Kinski, Eva Mattes, Claudia Cardinale
Kép: 16:9/1,66:1, színes
Hang: német DD 5.1
Felirat: magyar, angol
Extrák felirata: magyar