A Rémember munkásságának tíz éve nagyjából arról szólt, hogy a zenekar igyekezett az éppen aktuális nemzetközi zenei áramlatokat meglovagolni, és átemelni ezeket a hazai rockközegbe. Induláskor a „magyar Red Hot Chilli Peppers” címkét aggatták rájuk, később más hatások kerültek előtérbe, a hazai befutáshoz elengedhetetlen kompromisszum azonban nem köttetett meg: az együttes mindvégig ragaszkodott a külföldi vendégszerepléseknél kétség kívül előnyt jelentő angol nyelvű szövegekhez (csupán egy-két dalukhoz készült magyar változat is).

Az első hivatalosan megjelent album, a modern hangzást célzó ötletekkel túlzsúfolt 2001-es @Generation esetében annyira sokat akart markolni a zenekar, hogy végül sajnos nem igazán fogott semmit sem. A kvartett a koncertjein továbbra is meggyőző produkciót nyújtott, és amellett, hogy idehaza rendszeresen megmutatta tehetségét, számos külföldi meghívásnak is eleget tett, invenciózus klipjei az MTV műsorában is többször feltűntek. A két lemez közti három évbe a koncertezés (valamint a Fibula & Brutal Boys feldolgozászenekar működtetése és az énekes Balkan Fanatikz-kiruccanása) mellett belefért egy kiadóváltás is, az új anyag felvezetéseként kiadott 2003-as Ravi Shankar EP és a 2004-es Psychedelic GAS album produceri munkálataiba pedig már Jamie Winchester segített be – az ő feladata volt, hogy az élő hangzáshoz közel álló végeredmény szülessen a stúdióban.

A számok zömében ezúttal is hangsúlyos szerepet kapnak a különböző programozott effektek, de a végeredmény – ellentétben a @Generation koronggal – már egy igazi rockzenekart mutat. A modernségre való törekvés már nem annyira zavaró, inkább egyéni színezetet ad a produkciónak, így nem kell egyből azon gondolkodnunk, melyik divatos külföldi nu-metal zenekartól hallottunk a lemezen szereplő számokhoz hasonlót. Felbukkan néhány jól eltalált, slágergyanús szerzemény is (ilyen a részben ska alapokra épülő dallamos Carry Me Home, a máris koncertkedvenc címadó Psychedelic GAS, a Music Television műsorán is többször feltűnt Pigriff, a Reeezon, vagy az Aliendirge), melyek tovább javítanak az összképen, így végül pozitívan összegezhetünk: a rémek ezúttal már tehetségükhöz méltó, korrekt hangzóanyagot tettek le az asztalra.

(A lemez megjelenése után a basszusgitáros Jero kilépett a zenekarból, a Rémember pedig úgy döntött, 2005-től inkább Londonba költözve keresi a kitörés lehetőségét.)


7/10