Nagyjából ennyiről szól minden idők egyik legdögösebb filmje, Quentin Tarantino harmadik forgatókönyve, első rendezése, melynek filmtörténeti jelentőségét nehéz volna túlbecsülni. Mert QT nem csak azt tudja pontosan, hogy a Like a Virgin a nagy hímtagok himnusza, hanem elképesztő pontossággal érzi a dialógusok erejét, a jól kitalált figurák hatalmát, az elhallgatás-mellébeszélés gazdag lehetőségeit, a megkavart időrend izgalmát. Kimeríthetetlen életkedvvel gyúrja kedvenceinek fogásait eredeti egésszé, és remek bandafőnökként tartja egyben a filmtörténet legütősebb színészgárdáját. Az ígéretet, melyet a Kutyaszorítóban jelentett, azóta fényesen beváltotta, hiszen Mr. Barna egymaga adott olyan vérátömlesztést az Álomgyárnak, mint amilyet két évtizeddel korábban az egész új-hollywoodi nemzedék. *****

Extrák:
A számos extra között vannak a filmhez szorosabban és lazábban kapcsolódó anyagok. Az előbbiek közé tartozik a három kimaradt jelenet és a fülmetélős rész két másik verziója; a film alapján készült babákról, valamint a helyszínekről is kiderül egy s más; láthatjuk Buscemi és Tarantino egy korai próbafelvételét, rádiós formában interjút hallhatunk Gerry Raffertyvel, a Steeler`s Wheel egyik szerzőjével, valamint egy bűnözővel, aki fikázza a filmbeli keményfiúkat, de annyira jól, hogy talán kamu az egész. Ezen felül rövidfilmek tisztelegnek azok előtt, akiknek QT a forgatókönyvet ajánlotta, Eddie Bunker például elmeséli, hogyan verekedett Lawrence Tierneyvel egy parkolóban az ötvenes években. A filmhez csak áttételesen köthető a �92-es „Sundance nemzedékkel” és a film noirral foglalkozó szekció. Ez mind izgalmas és érdekes, csak kár, hogy kissé szerkesztetlen: jobbára interjúcsonkokból áll, és épp az összefüggő rövidfilmek futnak „Bevezető” címszóval. De amikor a Nagy Ember beszél a maga idegbeteg stílusában, az mindig élmény. A kommentárban is, ami interjúkból lett összevágva, úgyhogy csak elvétve kapcsolódik ahhoz, ami a filmen éppen megy, de így is remek. Ami viszont nagyban rontja az összhatást, az az értelemzavaró hibáktól hemzsegő magyar felirat. Egy ilyen szintű kiadásnál talán megérné megfizetni egy olyan fordítót, akinél az „editor” nem „kiadó”, a „print” nem „forgatókönyv”, a „coyote” nem „kaotikus” és a „B-picture” nem „sallang”. És ha már itt tartunk: a kiadó új, 5.1-es szinkront készíttetett a lemezre a régi MELLÉ és nem HELYETT, ami igazán dicséretes, de - nagy nevek ide vagy oda - eleve vesztett helyzetből indultak, hiszen az eredeti minden idők egyik legjobb magyar szinkronja. Az új szövegben több a csúnya szó, de meg sem közelíti a Görgényi Tamás-féle zseniális fordulatokat, melyek közül azóta nem egy szállóigévé nemesült számos baráti társaságban. Ráadásul az új verzióban a levágott fülű zsaru nem azt kérdezi Tim Roth-tól, hogy „Hogy nézek ki?” hanem azt: „Hogy néztek ki?” Úgyhogy aki netán először látja a filmet, mindenképp válassza a régi szinkront. ****

Reservoir Dogs
1992 amerikai krimi Hossz: 95 perc
Forgalmazó: Budapest Film
Rendező: Quentin Tarantino
Szereplők: Harvey Keitel, Tim Roth, Steve Buscemi, Michael Madsen, Chris Penn, Lawrence Tierney, Quentin Tarantino, Eddie Bunker
Kép: 16:9/2,35:1, színes
Hang: magyar 5.1, 2.0, angol DTS, 5.1
Felirat: magyar, angol
Extrák felirata: magyar