(Rough Trade / CLS)
A világ második leghíresebb izlandi énekesnője, Emilíana Torrini több mint öt év kihagyás után jelentkezik új lemezével (a köztes időben többek közt Paul Oakenfold Bunkka és a Thievery Corporation The Richest Man In Babylon albumán, illetve A Gyűrűk Ura második részében énekelt, továbbá dalokat írt Kylie Minogue Body Language-ére), de ezúttal triphop helyett már intim akusztikus, folkos hangulatban találjuk.
A világ második leghíresebb izlandi énekesnője, Emilíana Torrini több mint öt év kihagyás után jelentkezik új lemezével (a köztes időben többek közt Paul Oakenfold Bunkka és a Thievery Corporation The Richest Man In Babylon albumán, illetve A Gyűrűk Ura második részében énekelt, továbbá dalokat írt Kylie Minogue Body Language-ére), de ezúttal triphop helyett már intim akusztikus, folkos hangulatban találjuk.

2002-ben azonban elkezdett talpra állni, a szakma ugyanis nem feledkezett meg róla: énekelhetett egy dalt Paul Oakenfold szupersztár-DJ első szerzői lemezén, kettőt a Thievery Corporation albumán (a füstös downtempo öltönyös embereit turnéra is elkísérte), és ő kapta A Gyűrűk Ura második részének végén elhangzó Gollum`s Song című betétdalt (ami sokkal jobb lett, mint a másik két részben Enya vagy a sajátjáért Oscar-díjat nyerő Annie Lennox dala). 2003-ban felkérték, hogy írjon Kylie Minogue-nak, és az eredmény a Slow című listavezető sikerdal lett, amit Ivor Novello-díjra és Grammyre egyaránt neveztek (továbbá két másik szám: a Someday szintén a Body Language albumra, a Soul On Fire a Slow B-oldalára).
Emilíana Torrini ekkor már javában dolgozott saját visszatérő anyagán a Slow szerző- és producertársával, a multiinstrumentalista Dan Carey-vel (a Kylie-felkérés nyomán alakított produkciós teamjük is onnan kapta a Sunnyroads nevet, hogy épp akkor írták meg a Sunnyroad című dalt Emilíana lemezére), de akik a `99-es album, illetve az elmúlt évek tánczenei kollaborációi alapján valami groove-os elektronikus dologra számítanak, azok meg fognak hökkenni: a Fisherman`s Woman albumon semmi gépi alap vagy technicista effekt nem hallható, sőt a számok felében még dob sincs! Egy döntően gitáron komponált, zongorával és egyéb akusztikus hangszerekkel színezett folklemezről van szó, Nick Drake és a Fairport Convention-tündér Sandy Denny hangulatában (Emiliana fel is dolgoz egy számot kedvenc énekesnőjétől), és a két fiatalon elhunyt folkhős említése már csak azért is kínálja magát, mert ezeket a dalokat az elvesztett szerelem élménye ihlette. Emilíana azonban nem gyászlemezt írt elhunyt kedvese emlékére, inkább – ahogy a cím is jelzi – egy halászember otthonmaradt asszonyának helyébe képzeli magát, aki csak várja, várja, hogy szerelme visszatérjen a tengerről (a tengerparton, Brightonban élő énekesnő még csónaknyikorgást és hullámzajt is illesztett az Life Saver című dalba, ami az album első ízelítője volt 2004 novemberében egy limitált példányszámú bakelitkislemezen). Ez a szublimáció lehetővé teszi az elrugaszkodást a tragikumtól, és így a borongósabb darabok, mint a Life Saver vagy a Today Has Been OK („a barátaim azt mondják, tavasz van / az ablakaim is azt mutatják / nélküled elmennek mellettem az évszakok”) mellett olyan napfényesebb dalok is felbukkanak, mint a hajdani szerelmesnek újrakezdést ajánló, levél formájában megírt Sunnyroad (az első hivatalos kislemezdal) vagy a Honeymoon Child (amit Emilíana a Smog együttes vezérétől, Bill Callahantől kapott), és a legnagyobb szomorúságban is ott bujkál a humor („már a fülemből is kávé folyik... / túlzásba vittem az élettelenséget” - Heartstopper).
Akik a bájos, egyéni énekhang és a szép, emlékezetes dalok miatt zárták szívükbe Emilíana Torrinit, azok a technikai csomagolás nélkül is szeretni fogják, hiszen a finom folkban is ugyanolyan elbűvölő, mint a teátrális triphopban volt.
8/10
Linkek
Kapcsolódó cikkek
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek



