Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Elvis Costello & The Imposters: The Delivery Man
|
olvasói:
(0)
(Lost Highway / Universal)

Elvis Costello a kilencvenes években egyre gyakrabban elkalandozott a hagyományos popzenétől és az Annie Sophie Von Otterrel közös 2001-es For The Stars kamaralemez óta is felváltva ugrál a műfajok között (társszerző volt felesége, Diana Krall The Girl In The Other Room című dzesszalbumán és még egy balettzenét is megjelentetett 2004-ben, jelenleg pedig egy operán dolgozik, melyet előreláthatólag 2006-ban mutatnak be Dániában). A 2002-es When I Was Cruel azonban remek visszatérés volt a rockzenéhez (ehhez kapcsolódott egy Cruel Smile című resztlilemez is), a klasszicizáltabb 2003-as North pedig tartotta a színvonalat, de az állandósult új kísérőzenekarral, az Impostersszel Amerikában felvett The Delivery Man meg ezeknél is erősebb alkotás.


Az ír gyökerekkel rendelkező, angliai születésű Declan Patrick McManus eddig sem rejtette véka alá az amerikai zene iránti rajongását – gondoljunk csak felvett művésznevére, Almost Blue című 1981-es countrylemezére vagy King Of America című 1986-os remekművére – de ezúttal ízig-vérig az óceán túlpartja a meghatározó (a lemezt is Massachusetts államban rögzítették). Kábé olyan, mint egy lecsupaszított, csendesebb Bruce Springsteen találkozása egy rockstruktúrákban is járatos remek country zenekarral, ugyanakkor azért érződik az is, hogy egy másik zenei környezetből érkeztek az előadók. A rendkívül nyers, szikár lemez egy meredek kapaszkodóval kezdődik (a Bottom My Lip zaklatott, disszonáns lüktetése elijesztheti a Costello-popdalokra vágyó rajongókat), de aki túljutott ezen az akadályon, az lehengerlő, néhol kifejezetten gyönyörű country-rock zenét és egy koncepciózus albumot kap cserébe. Costello egyedi, érzelmes éneke és az Imposters elegáns, olykor szolidan virtuóz kísérete mellett country nagyasszonyok (Emmylou Harris, Lucinda Williams) és egy steel-gitáros közreműködése jelentik a zenei csemegét, a szövegi oldalt pedig egy kézbesítő dalról-dalra feldolgozott, főleg nőkkel kapcsolatos kalandjai. Felesleges bármit is kiemelni: ez egy perfektül megírt (mély és bölcs), perfektül szerkesztett (a lassú és gyors dalokat jó ritmusban sorakoztató) és perfektül előadott (élen Costello korosodó, izgalmas hangjával) mestermű.


9/10
Dömötör Endre
2005.02.17
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 24., csütörtök

Eszter, Eliza
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.