A Pink Floyd drogos víziójának diszkóverziója, illetve a mamáját buzibárba cipelő vidéki srác, a nagyvárosba menekülő fodrászfiú és a szomorú barátnő Elton John-harmóniákba csomagolt dalai után még egy ötödik szám is kislemezre került az extravagáns New York-i kvintett sikeralbumáról: a Filthy/Gorgeous diszkóbasszussal, rockgitárokkal, techno-effektekkel és fejhangú énekkel dúsított táncdal perlekedő hímringyókról, akiknél az LSD élvezete néha merevedési zavarokat okoz („dolgoznod kellene, de a fő pénzkeresőd löttyedt”). A dal már a két évvel ezelőtti demón is szerepelt, de akkor még csaknem hatperces volt, a Babydaddy és Jake Shears mellett társszerzőként feltüntetett Ana Matronicnak is volt egy kis szózata a végén, meg Jake-nek is egy plusz énektémája („New York City ladies are blessed with the best dressed chest...”). A hivatalos albumra – és onnan most a maxira – került végleges, hangzásában is hatásosabbra turbózott 3 perc 45 másodperces verzióból ez már hiányzik, ami jól példázza, hogy a Scissor Sisters milyen ügyesen alakult át kabaré-produkcióból igazi popzenekarrá.

A maxin a Filthy/Gorgeous mellett annak Paper Face-féle house-os remixe szerepel (a már a Comfortably Numb és a Laura remixei közt is felbukkant Paper Face álnév mögött a sokarcú Stuart Price bújik meg – lásd még: Jacques Lu Cont, Les Rythmes Digitales, Thin White Duke, Zoot Woman stb.), továbbá a perverzióktól hemzsegő zaftos videoklip, melyet a Hedwig és a mérges csonk című zseniális transzvesztita-glam-rock-musical író-rendező-főszereplője, John Cameron Mitchell jegyez (a klipből a maxin a visszafogottabb Gorgeous verzió található, a cenzúrázatlan Filthy változat a DVD-single-re került). Ezen kívül a maxin hallhatjuk a Mary remixét is a 2004-es év elektronikai üdvöskéjétől, a Destroy Rock&Roll című albumával feltűnt skót Mylótól, de ember legyen a talpán, aki felismeri az ő mixében az eredeti dal motívumait.


9/10