Hülyeség lenne azt állítani, hogy Britney Spearsnek nincsenek értékelhető slágerei. Az I`m A Slave 4 U és a Boys funkja vagy az indiai vonóstémával meghülyített Toxic például kiváló popszámok – kis szépséghiba, hogy az előbbi kettőt a hírek szerint eredetileg Janet Jacksonnak szánta a Neptunes producerduó (bárhogy is bizakodott Britney a 2001-es album borítószövegében, az együttműködésnek nem lett folytatása), az utóbbinak pedig Kylie-nál sokkal jobb helye lett volna (a Can't Get You Out Of My Head és a Come Into My World szerzője, Cathy Dennis írta). A dallamos hard rockban szerzett tapasztalatait bombasztikus műanyag popzene gyártásában kamatoztató Max Martin svéd slágergyárában fogant három album után Britney hiába szerette volna végrehajtani azt a fordulatot, ami Pinknek M!ssundaztooddal és Christina Aguilerának a Strippeddel sikerült, az igazi egyéniség és karizma nála ehhez hiányzott, hiába volt leszervezve R.Kelly, Moby vagy a Madonna-kontakt (a Guy Sigsworth producer által megcsinált Everytime tényleg szépen sikerült, de a Madonnával felvett, stafétaátadónak szánt Me Against The Music teljesen mellément, ráadásul címével is élcelődésre adott okot). A kislemezdalokat összegyűjtő válogatáslemezre a katasztrofális I Love Rock`N`Roll mellé egy másik feldolgozás is került a stílusban jóval közelebb álló Bobby Browntól (az egész gyűjtemény címévé előlépett My Prerogative korrekt, jól megírt R&B), továbbá készült hozzá két további új szám is, de azok felejthetők.

A Boys az Austin Powers in Goldmember filmzenelemezről ismert, Pharrell Williams énekbetétjeivel kiegészített Neptunes-remixben hallható, a korlátozott példányszámban kapható dupla verzió bónuszlemezére pedig eddig kiadatlan remixek is kerültek, melyek között néhány elfogadható is akad – ezek Armand Van Helden, Junkie XL vagy a szintén Madonna köréből bevont Jacques Lu Cont (Les Rythmes Digitales, Zoot Woman) munkái.


5/10