Az 1982-es születésű Joanna Newsom zenész család gyermeke (anyja zongorázik, apja gitározik, bátyja dobol, húga csellózik), hétéves kora óta hárfázik, de egy ideig tanult zongorázni is. Nyolc éve komponál zenedarabokat, gyerekkora óta ír verseket, de csak kábé három éve kezdte e két tevékenyégét összepasszítani, sőt énekelni is csak akkor kezdett igazán (ez az affektáló kislányos kántálás az ösztönös, naiv összetevő a zenéjében). Klasszikus dalszerzést tanult, az avantgárd és kortárs zene iránt is rajongott (szülővárosában, a kaliforniai Nevada Cityben a minimalista-experimentalista Terry Riley a szomszédjukban lakott), de a szíve inkább a folk felé húzta, a régi kelta dalok, az ősi blues meg az Appalache-hegység jellegzetes népzenei kultúrája felé, sőt az afrikai hárfások is hatással voltak rá. Közben persze nem zárta ki a popzenét (kamaszkorában imádta a régi Fleetwood Mac-lemezeket, biztos Stevie Nicks miatt), és természetesen a mai női dalszerző-előadók világához, témáihoz és akkordmeneteihez is vannak kötődései, még ha ő nem is akusztikus gitárt, hanem hárfát penget (sőt emellett a zenekarosdi sem marad ki nála: San Franciscóban, ahol jelenleg él, a Nervous Cop nevű noise-rock formációban két ütőhangszeressel játszik együtt, a Televison-féle art-punk/new wave ihlette Pleased nevű gitárzenekarban pedig billentyűsként dolgozik). Saját szerzeményeiben mindez összekeveredik, valami teljesen egyedi, elvarázsolt, öntörvényű világgá, mely csupasz hangszerelése ellenére is cizellált, burjánzó, romantikus szövegeiben szürreáliáktól és humortól sem mentes („a vacsorámat karatéval öltem meg”), szokatlan szavakban tobzódó és alliterációkkal játszó (lásd a Bridges And Balloons, a Clam, Carb, Cockle, Cowrie és a Peach, Plum, Pear dalcímeket vagy az efféle sorokat: „my fighting fame is fabled / and fortune finds me fit... and able”). Az egyedül, egy nekifutásra felvett számokat tartalmazó magánkiadású EP-k (Walnut Whales – 2002, Yarn And Glue – 2003) után a Drag City minikiadónál megjelent The Milk-Eyed Mender című első albumán Joanna egy számban zongorán, egy számban csemballón kíséri magát, egyszer a távolban felsejlik egy steel gitár, de egyébként csak az hallható, mint lenyűgöző koncertjein: egy kislány egy nagy hárfával.


9/10