Karányi Dániel Yonderboi és Marcel mellett a magyar elektronikus tánczene ifjú tehetsége, akinek viszont eddig nem volt olyan szerencséje, mint két említett kortársának. Míg Yonderboi első lemezével, a Shallow And Profounddal világhírnevet szerzett, Marcel pedig szívós munkával elérte, hogy egy neves külföldi lemezkiadó (az LTJ Bukem Good Looking Organisationjéhez tartozó Cookin') vegye szárnyai alá, Karányi karrierje első körben kis híján megfeneklett.

Karányi Danit az Underground Records karolta fel: először a kiadó válogatásain (Balaton Grooves, Juice Samples 2001, Future Sound of Budapest Vol. 4) kapott helyet, majd egy egész albumnyi anyagot kiadtak tőle – ez lett az Oktogon. „Tulajdonképpen az egész (...) album jó érzékkel van megcsinálva, és eklektikussága önmagában is nagyon maivá teszi, csak... Csak az a baj vele, mint általában azokkal a zenékkel, amiket a Juice favorizál mostanában: kidolgozottsága és polírozottsága ellenére sem elég izgalmas” – írtuk a lemezről anno, de véleményünk ellenére szép jövőt jósoltunk magunkban Karányinak, hiszen világszínvonalú munkát tett le az asztalra. A 2002-es lemez azonban – részben nyilván az elégtelen promóció és kiadói támogatás miatt - elsikkadt, az akkor még nagyon fiatal és a zenebizniszben zöldfülű Karányi pedig holtpontra került. El is tűnt a radarról, de nem végleg: sikerült túljutnia a krízisen és új lapot nyitnia pályafutásában, ezúttal a CLS Records támogatásával. E kapcsolat első kézzelfogható gyümölcse Karányi második albuma, a Digital Digital.

A lemezt hallgatva kijelenthetjük, gyakorlatilag Karányival a helyzet változatlan: továbbra is adott egy komolyzenei előképzettségű, ügyesen és remek érzékkel hangszerelő szobazenész, akinek jó füle van a „Dallam”-hoz, és képes dalszerkezetbe sűríteni a tánczene dinamikáját. Ami nagy változás, hogy hátat fordított a downtempónak (hála Istennek!), és belevetette magát a vérbőbb tánczenék világába. Az énekesek (Keszthelyi Virág, Judie Jay, Lukács Eszter, CB Alexander), MC-k (Columbo, Jammin') és zenészek (Szalóki Zoltán gitáros) közreműködésével rögzített Digital Digital ritmikailag a 2step garage-re és a breakbeat-trance-re támaszkodik. Az előbbit az internetes kislemezdalnak választott Road To Home-ban Karányi képes rádiós slágerré idomítani, a további garage-es számokban pedig az MJ Cole-féle puhább, kifinomultabb vonal jut érvényre (Wherever You Go, 10 Bullets), míg a breakbeat-trance darabokban – főként a nagyzenekari betétes First Actben és I Will Fly-ban – a Hybrid együttes hatása érződik, a You Delightban pedig BT-é. Van még egy komolyzenei tétel (Very Digital Plastic Orchestra), két akusztikus hangszeres lassú (Ancient Statue, To Survive), egy Mirwaist idéző house szám (I May Be Your Star) és egy Basement Jaxx-kísérlet (Digital Freak!) – ez a kettő kevéssé sikerült (az előbbi Judie Jay megbocsáthatatlan affektálása, az utóbbi az ötlettelensége miatt).

Összességében egy színes, vegyes, dúdolható és táncolható, igényes és fogyasztható lemez született, amely névértékén és a mai magyar elektronikus mezőnyben is magasan átlag feletti – ha egy terület van, amit mindenképpen fejleszteni kell, az a magyar nyelvű dalszövegírás (a két bónuszdal, a Road To Home és a You Delight magyar verziója nagyon bénán hangzik). Mindenesetre Karányi bebizonyította, hogy méltó a szélesebb közönség figyelmére – reméljük, hogy zenéje most már tényleg eljut a magyar fülekbe.


7/10