Az 1946-os születésű Oliver Stone a New York-i filmfőiskolán Martin Scorsese tanítványa volt, rendezőként olcsó horrorokkal kezdte pályáját, de közben másoknak írt forgatókönyveivel tette ismertté a nevét (az Éjféli Expresszért Oscar-díjat is kapott, de A sebhelyesarcú, a Conan, a barbár, A sárkány éve, sőt később az Evita is az ő nevéhez fűződik). A nagy áttörést A szakasz című 1986-os rendezése jelentette, melyet saját vietnami élményei ihlettek: nemcsak maga a film, de a rendező is Oscart nyert, ahogy aztán Vietnam-trilógiájának következő darabjáért, a Született július 4-én című 1989-es munkájáért is. Nemzedékének nagy évtizedét, a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek elejéig terjedő időszakot tárgyaló munkái (A szakasz, Született július 4-én, The Doors, JFK, Ég és föld, Nixon) mellett néha kortárs témákhoz is nyúl, ahogy a Tőzsdecápák, a Quentin Tarantino nyomán készült Született gyilkosok, a legélvezetesebb filmjének számító Halálkanyar vagy legutóbb a profisport világában játszódó Minden héten háború esetében tette, továbbá készít politikai dokumentumfilmeket is (Fidel Castro-interjúja, a Comandante nálunk is látható volt), a kosztümös történelmi film azonban újdonság nála. A 150 millió dollárból, Colin Farrell-lel, Angelina Jolie-val, Val Kilmerrel és Anthony Hopkinsszal forgatott Nagy Sándor, a hódító azonban nem valószínű, hogy bevonul a műfaj klasszikusai közé: az egész egy nagy katyvasszá állt össze, pontosabban nem állt össze – itt még a hatásvadászat sem működik! Azonban maga a rendező – egy önfejű nagygenerációs figura, akit nemcsak huszonévesen, de ötven felett is letartóztattak már könnyűdrogok miatt – elég érdekes ahhoz, hogy élete első magyarországi látogatásán elbeszélgessünk vele. Magas, udvarias, jó humorú, energikus ember, aki mostanra szerencsésen megszabadult a Comandante forgatásán viselt latin-amerikai kalandorbajuszától.

- Régóta tervezte már, hogy Nagy Sándorról forgat filmet. Miért volt ez ennyire fontos Önnek?

- Még soha nem forgattam korábban kosztümös filmet, ez az első alkalom. Végre feltornáztam magam idáig. Számomra ez a legnagyobb filmes műfaj. Ráadásul pont arról a történelmi figuráról adódott alkalmam filmet csinálni, aki szerintem a legizgalmasabb ember a világtörténelemben. Több dolog történt vele, mint bárkivel. Ő volt az első abban, amit véghez vitt. Senki nem ért a nyomába, ami a sikerét, a hódításait illeti. Sosem élt nagyobb uralkodó a világon, mint Alexandrosz. 27 éves korára – ó, istenem – elfoglalta a világot. És meg is változtatta azt. Megváltoztatta a világ térképét és a világ gondolkodásmódját is.

- Hogyan alakult a filmterv az évek során?

- Valamikor 1989-ben kezdtem először tervezni, de akkor még nem voltam benne biztos, hogy valaha is megcsinálom. Egy német producerrel tárgyaltam, Thomas Schühlyvel, aki a Münchausen báró kalandjai című Terry Gilliam-filmen is dolgozott. Amolyan igazi álmodozó volt, mint Münchausen. Szóval nem gondoltam, hogy tényleg lesz is valami a dologból. Beszéltünk Val Kilmerrel, sőt – mivel benne volt a kezem annak idején a Conan, a barbár forgatókönyvében – Arnold Schwarzeneggerrel is. De az hülye ötlet volt, Arnoldnak túl erős az akcentusa. Szóval Val Kilmer, akivel a Doors-filmet is forgattam, ő lehetett volna a főszereplő (Kilmer végül bekerült a 2004-es verzióba is, de akkor már Alexandrosz apjának, Philipposznak a szerepében – a szerk.). De akkor még nem volt jó forgatókönyvünk. Aztán 1996-ban újra tárgyalni kezdtem a filmötletről, akkor már Tom Cruise-zal, a producer pedig Andy Vajna lett volna (tévesen Vanjának ejti, pont úgy, ahogy Ványa bácsi nevét ejtik angolul – a szerk.), a Synergie cég beszállt volna. De akkor sem volt még jó a forgatókönyv. Írtam egyet, de az nem tetszett. 2001-ben aztán Moritz Borman, egy másik német producer került be a képbe, és ő szerezte a pénzt Nagy-Britanniából, Németországból és Franciaországból. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy európai produkció. Az amerikaiak a legvégén jöttek csak. Sajnos az amerikaiakat nem nagyon érdekli Alexandrosz, nem érzik, hogy bármi közük lenne hozzá, nem igazán része a történelmüknek. Magyarországon tanítják Nagy Sándor történetét, ugye? Mert Amerikában nem.

- Milyen kutatásokat végzett a film előkészítésekor, mennyit olvasott hozzá?

- Körülbelül húsz könyvet olvastam, de masszív könyvek voltak. Sok kutatóval dolgoztam együtt. Amikor az ember filmet forgat, együtt dolgozik építészekkel, ruhatervezőkkel, csupa olyan emberrel, akik a saját kutatásaikat folytatják az adott témakörben. Például hogy milyen hangszerek legyenek, milyen díszletek és milyen kellékek. Voltak Görögország-szakértőink – Robin Lane Fox oxfordi professzor volt a fő görögtudorunk, aki az Alexander című könyvet írta 1973-ban –, voltak Babilónia-szakértőink, Egyiptom-szakértőink is, és egy kicsit kellett készülnünk Baktriából is, ami a mai Afganisztán és Üzbegisztán helyén helyezkedett el. Indiáról viszonylag keveset lehetett tudni, de amit lehetett, azt megtudtuk.


tovább az interjú 2. részéhez >>