Rufus Wainwright a 2001-es Poses utáni időszakban két albumra is elegendő dalt írt, ezért úgy döntött, hogy a könnyebben befogadható szerzeményeket – elegáns és egységes hangszerelésben – az első lemezre teszi, míg a Want második része kísérletibb és eklektikusabb lesz. Sőt a személyes hangvételű Want One-nál radikálisabb és politikusabb is: a homoszexualitásával tüntető zongorista-énekes szerette volna az anyagot még az elnökválasztás előtt kiadni, de amikor már látszott, hogy a lemezcég már csak november közepére tudja beütemezni az amerikai megjelenést, Rufus a vallásos és homoszexuális ikonográfiát összemosó Gay Messiah és a „szörnyeteg ül az Ovális Irodában” sort tartalmazó Waiting For A Dream című kulcsdalokat (két további szerzemény társaságában) egy virtuális EP formájában tette letölthetővé már a nyáron az iTunesnál, Waiting For A Want címmel.

Az ismét Marius De Vries producerrel (Björk, Massive Attack, Madonna stb.) rögzített Want Two némi vonós hangolás után latin nyelvű mise nyitánnyal, a hatperces Agnus Deivel kezdődik és a musical-, sőt operaelemeket is tartalmazó kilencperces, többtételes Old Whore`s Diettel zárul (ebben Lou Reed kedvenc vokalistája, Antony is közreműködik), a kettő között pedig kapunk barokkos virgonckodást (Little Sister), könnyed slágert (The One I Love), mesés andalgást (a Crumb By Crumb Jancsi és Juliska történetére utal), gúnyos portest songot (a Gay Messiah máris kisebbfajta botrányt keltett efféle sorokkal: „nem, nem én leszek az / én Keresztelő Szent Rufus leszek / nem én leszek a kiválasztott / a geciben megkeresztelt”), családias valcert Montrealról (a Hometown Waltzban nemcsak Rufus huga, a gitáros-énekesnő Martha, hanem anyjuk és nagynénjük, a folk körökben legendás két McGarrigle nővér is közreműködik), tisztelgést a nagy előd, Jeff Buckley előtt (Memphis Skyline), álomszerű elvágyódást (Waiting For A Dream), lírai kesergőt (This Love Affair), sőt a stúdióalbum közepén még egy koncertfelvételt is (az egyetlen zongorával, szólóban előadott, majd utólag kürtszóval kiegészített The Art Teacher a lemez legszívbemarkolóbb, legkatartikusabb dala, melyben egy gazdag, de boldogtalan háziasszony emlékszik vissza élete egyetlen – plátói – szerelmére, középiskolai művészettörténet-tanárára). Ez a sok színt és formát felmutató, szerteágazó dalcsokor csak még látványosabban bizonyítja a 31 éves Rufus Wainwright komponista tehetségét, énekhangja pedig továbbra is a mezőny legjobbja – a közös Jeff Buckley-hatások miatt a Radiohead-rajongóknak is melegen ajánlott.


10/10