Robbie 21 éves korában, 1995-ben lépett ki a Take That bojgruppból, de szólókarrierjének beindításhoz további két év kellett, hogy kiszabaduljon régi szerződéséből, rendbe hozza szervezetét, és – ami a legfontosabb – megtalálja magának a megfelelő zeneszerző-producert a korábban a World Party együttesben dolgozó Guy Chambers személyében, akivel aztán 2002-es szétválásukig négy albumnyi anyagot írtak. Ez a kronologikus sorrendben haladó slágerválogatás tehát lényegében a Chambers-periódus összefoglalója, annál is inkább, mivel – a She`s The One című kései World Party-szám „egy az egybe” tolmácsolása kivételével – a feldolgozások (az énekes legelső szólókiadványának számító 1996-os Freedom, illetve a 2001-es varietéátiratok, köztük a Nicole Kidmannel közös Somethin' Stupid) lemaradtak róla, ahogy a 1 Giant Leap kollektívával készített My Culture is.

A saját dalok idővel egyre letisztultabbak lettek, nemcsak hatásosak, de néha egész szellemesek is (főleg az ügyes popkulturális idézetekkel teli számok, a Bond-filmzenék előtt tisztelgő Millenium, a Barry White funkból merítő Rock DJ és a Gloria Gaynor-féle I Will Suvive-ra kacsintó Supreme, vagy a szellős The Road To Mandalay). A szimpla lemez szabta időkorlát miatt a válogatásból kimaradt néhány Chambers/Williams-szerzemény is a kislemezdalok közül, az Oasis-koppintós korai korszakból a nehézkes South Of The Border, az érettebb kései időszakból pedig a Something Beautiful (ez utóbbiért kár, inkább a Sexed Upot vagy a Let Love Be Your Energyt kellett volna kiselejtezni), az viszont meghökkentő, hogy a Kids duett nem a Robbie 2000-es albumán (továbbá a kislemezen és klipben) hallható eredeti változatban került át ide, hanem a Kylie Light Years albumán szereplő rövidített (cenzúrázott) verzióban, Robbie szodómiás rapbetétje nélkül!

Bár a Come Undone idején úgy tűnt, hogy a Getaway People együttesben feltűnt norvég dalszerző, Boots Ottestad lesz Guy Chambers utódja, de a pozíció végül Stephen ”Tin Tin” Duffynak jutott, aki pályáját a Duran Duran legelső felállásának énekeseként kezdte, majd a nyolcvanas közepétől szólóban és Lilac Time nevű zenekarával aratott kisebb sikereket. A 79 percben 19 számot felvonultató, két különböző borítóval választható Greatest Hits lemez végén két Duffyval közös szerzemény előlegzi meg Robbie Williams 2005-re várható új stúdióalbumát: a leginkább Divine Comedy-dalnak hangzó (bár az énekben némileg Iggy Popra is emlékeztető) Radio telitalálat szintipopsláger, a Bridget Jones – Mindjárt megőrülök! filmzenelemezén is hallható Misunderstood című ballada viszont csak közepes darab.


8/10