A lemez vegyes fogadtatásban részesült, ám azt többnyire egyetlen kritika sem mulasztotta elmondani, hogy a baggy (a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján Manchesterből kisugárzó indie dance-rock) eszes feltámasztásáról van szó. Nos, nem feltétlenül. A Kasabian szubbasszusra lüktető, elektronikával erősen megtámogatott feszes, slágeres zenét játszik, sok-sok effekttel, pittyegéssel, szirénahanggal és proli akcentussal bolondított nagyvárosi elektro-rockot. A baljós hangulatú nyitószám, a Club Foot lehetne modern köntösbe bújtatott new wave-retro is, de a következő Processed Beats a Stone Roses-vokálokat akusztikus gitáros, beckes barkácshangulattal ötvözi, kézi vezérlésű puttyogásokkal légiesítve. A dallamos és sodró Reason Is Treason megint máshova téved, a két énekhang izgalmasan egészíti ki egymást (a fight it sort pont úgy ismételgetik benne, ahogy a dEUS a friday szót a Suds & Soda című 1994-es slágerében), és ekkora már világos, hogy a zenekar hangzásában az effektezett basszusgitár hangsúlyosabb szerepet kap az átlagosnál. Az ambientes, robotikus ütemű I.D. újfent komorabb darab, a kislemezslágerré lett L.S.F. hipnotikus ütemű, és itt a frontember Tom Meighan éneke is mágikus hatású. Bár a Kasabian hallatán eszünkbe juthat a Stone Roses, a Happy Mondays, a Lo Fidelity Allstars, a Super Furry Animals vagy a Campag Velocet neve is, a lemez felére nyilvánvalóvá válik, hogy a kései Primal Scream legnagyobb tisztelőivel van dolgunk, de ez cseppet sem baj, nincs irritáló áthallás. A zenészek egy vidéki közösségi farmon élnek, van köztük egy olasz származású tag is (a ritmusgitáros-vokalista Sergio Pizzorno írja a szövegeket, és a szólógitáros Christopher Karloff-fal közösen a zenét is, ahogy a szintetizátorokon is ők ketten osztoznak), flörtölnek a szado-mazó esztétikával, de csak annyira különcök, hogy legyen miről beszélnie a sajtónak, egyébként a tehetségük elvitathatatlan. Na és hogy miért nem csak baggy-retro? Egyrészt a lemez végére megvastagodik a pszichedelikus szál, másrészt itt nem ködös bulizásról, hanem egyenes, piszkos beszédről van szó.


8/10