Az egyiptomi születésű ausztrál Alex Proyas, A Holló és a zseniális Dark City rendezője (mielőtt belevágott volna az Én, a robot című hollywoodi gigakommersz levezénylésébe) kijött a fényre, visszanyúlt kliprendező múltjához és Sydneyben, kis helyi színészekkel, kevés pénzből, de nagy lelkesedéssel leforgatta ezt a bájos és humoros filmet, melyben egy ismeretlen kis zenekar tagjai küzdenek a sikertelenséggel, a pénztelenséggel, csapongó érzelmeikkel és az élő zenét a kocsmákból kiszorító játékautomatákkal. Az ábrándozó énekes, a jó házból való filigrán basszistalány, a politoxikomán dobos, a bekattant szólógitáros, annak elhanyagolt barátnője és öreg rocker papája hamar a szívünkhöz nőnek, a leghíresebb új-zélandi magyar, Csókás Márton pedig démoni sztármenedzserként brillíroz. A történet kliséit Proyas jól felturbózta speciális effektekkel, kép-a-képben megoldásokkal, animációval, fergeteges drogos víziókkal, miegymással, no meg remekül válogatott dalokkal a Hivestól és a Supergrasstól a Cure-on, az AC/DC-n, a Roxy Musicon és David Bowie-n át Rick Jamesig és Tom Jonesig (akinek egyik slágerére a szereplők virgonc revüt rögtönöznek a stáblista alatt). Van is hepiend, meg nincs is, és a frontember a végén kimondja a nagy igazságot, amit mindenki tud, akinek életéből nem maradt ki a zenekarosdi: „Nem kell rocksztárnak lenned ahhoz, hogy annak érezd magad.”
QQQQ


Extrák:
Semmi.


Garage Days
2002 ausztrál zenés vígjáték Hossz: 101 perc
Forgalmazó: InterCom
Rendező: Alex Proyas
Szereplők: Kick Gurry, Maya Stange, Marton Csokas, Pia Miranda, Chris Sadrinna, Brett Stiller
Kép: 16:9/1,85:1, színes
Hang: angol 5.1
Felirat: magyar + 13 nyelv