Mobyt, a punkban és underground technóban edezett multiinstrumentalista-producert egy korábbi munkáinál jóval szelidebb lemez, az 1999 májusában megjelent, de igazán csak 2000 folyamán befutó, tízmillió példány fölött fogyó Play tette szupersztárrá. Az albumról rekordszámú – nyolc! – dal került kislemezre (Honey, Run On, Bodyrock, Why Does My Heart Feel So Bad, Natural Blues, Porcelain, Find My Baby, South Side), így B-oldalas szám is rengeteg akadt melléjük. Ezen a gyűjteményen nincs is rajta mind (az Ain`t Never Learned, a Sick In The System, a Princess, az Arp és a Micronesia hiányozik), csak 11 darab (a 2000 nyarán írt borítószövegben Moby néhányról még kiadatlan dalként beszél, de később azok is mind B-oldalas számok lettek). Zömében az albumra került daloknál hosszabb, öt-hat-hét perces számok, ambientes, triphopos, atmoszférikus kompozíciók programozott alapokkal, szintifüggönnyel és zongorával. Akad egy-két tempósabb kompozíció is, mint a Running vagy a Sunday – ez utóbbi nem keverendő össze a Sunday (The Day Before My Birthyday) című 2002-es Moby-számmal, ami már A-oldalas dal lett –, és az instrumentális felvételek között két énekes darabot is kapunk: az eredetileg a Tolvajtempó című film főcímdalaként és annak filmzenelemezén publikált Flower a Play régi gospel/blues hangmintákat felturbózó sikerdalainak mintájára készült, a Whispering Windben pedig Moby is megszólal vocoder mögé rejtett síri hangján.

A Play The B-Sides „maradék-lemez” létére egész nívós anyag, de azt sajnálhatjuk, hogy a mostani újrakiadáshoz nem bővítették ki az egyórás gyűjteményt: a csak kislemezen megjelent sztárvendéges dalváltozatok – a Kelisszel újravett Honey és a South Side Gwen Stefanival készült verziója – igazán felkerülhettek volna még rá.


7/10