A veterán New Order együttes hosszú szünet után 2001-ben tért vissza a kiváló Get Ready albummal, de hogy lestrapált kinézetükkel ne rémisszék el továbbra is fiatalos hangzású zenéjüktől a potenciális rajongók új generációját, inkább nem szerepeltek klipjeikben, a Crystal című sláger videójában például egy jóképű fiatalokból álló „zenekar” játszott (szerepet), és ennek a fiktív zenekarnak még fiktív neve is volt, ott volt olvasható a dobra írva: The Killers. Hogy ez az eleddig parlagon heverő frappáns név milyen tökéletes lenne egy igazi zenekarhoz, a klip láttán biztos sokakban felmerült. Nem tudni, hogy a billentyűs-énekes-dalszerző Brandon Flowers köztük volt-e, de az biztos, hogy 2001-ben David Keuning gitáros társaságában Killers néven alapított zenekart, melynek egyik zenei ihletője hallhatóan a New Order. Meg a Joy Divison, a Cure, a Duran Duran, a Smiths, a U2, az Echo & The Bunnymen... A dolog pikantériája, hogy ez a nyolcvanas évekbeli angol előadók bűvöletében született együttes a leggusztustalanabbul amerikai városból, Las Vegasból származik. A David Bowie-, Morrissey-, Elton John- és Pet Shop Boys-lemezek közt felnőtt Flowers egy Utah állambeli porfészekből menekült 18 évesen a Bűn Városába, ahol a Killers természetesen csak marginális csodabogárként fejlődhetett (sokat elárul, hogy a zenekar legstabilabb fellépési lehetőségét az első két évben egy transzvesztita bár biztosította), és ettől csak még izgalmasabb és különlegesebb lett.

A frontember Flowers és a gitáros Keuning mellett Mark Stoermer basszistát és Ronnie Vannucci dobost egyesítő Killers elegánsan illeszkedik a poszt-punk new wave-hez visszanyúló zenekarok aktuális mezőnyébe, a szintetizátorhasználat a Hot Hot Heattel, a diszkós slágeresség a Franz Ferdinanddal, a cure-os énekmanírok a Rapture-rel, rokonítják, és természetesen a Strokesszal is párhuzamba állítható, de legközelebbi rokona kétségtelenül az Interpol. S bár annak művészi színvonalát és egységességét nem éri el, a Las Vegas-i anglomán kvartett hatásosságában sokszor – például a Jenny Was A Friend Of Mine nyitódalban, vagy a Mr. Brightside és Somenbody Told Me című slágerekben – lekörözi a New York-i anglomán kvartettet, hiszen a sötét romantikának egy fülbemászóbb, lazább, dekadensebb, bűnnel, titkokkal, szexuális kétértelműséggel átitatott alternatíváját kínálja, ahol nem a Joy Division, hanem a Cure (annak is legslágeresebb, legszínesebb korszaka, az 1985-ös The Head On The Door periódusa) a központi vonulat, amihez a Duran Duran és a Smiths egyformán jól keverhető (sőt akár egy gospelbetét is, mint azt a grandiózus All These Things That I`ve Done-ban halljuk). A Hot Fuss biztosan nem a legtökéletesebb lemez ebben az izgalmas mezőnyben, de talán a legélvezetesebb.


9/10