1994-ben indult az ős-Malacka története, mely végeérhetetlen tagcserékkel 1999-re jutott el egy stabil felálláshoz, majd 2001-ben a házilag kiadott bemutatkozó albumhoz, melyen az 1996 és 2001 között született szerzemények afféle korai best of...-ként összegezték az addigi pályát. Hallhatóan a magyar új hullám ihletésében indult a zenekar (a kezdeti koncerteken Bizottság-, Kontroll Csoport-, Európa Kiadó-feldolgozások kerültek terítékre), de a későbbi saját dalokban is kimutatható ez a hatás, viszont a felénk viszonylag ritkán előkerülő ska-szaggatás is beépült az énekes-zenekarvezető Borovitz Tamás által „abszurd funk`n`roll”-ként aposztrofált világba. Mára egy stabil, hét fős felállás (Kurucz KriszTea énekesnőn kívül hat fiú: a már említett frontember mellett egy gitáros, egy basszusgitáros, egy dobos, egy trombitás és egy szaxofonos) szállítja a - helyenként ötletes, helyenként közhelyes - fúvósdominanciájú szoft-funk-ska-popot. Az előadás ambivalens hatású: zeneileg majdnem túlzottan is komolykodó (néha olyan a megszólalás, mintha a Kontroll Csoport konzisokból állt volna - bár a Malacka tagjai azért nem akkora profik), a szövegek viszont gyakran ordítóan infantilisek (Boldog Karácsonyt!, Születésnapi zsúr, Pesti Est), sokszor túlrajzoltak és csak néha szellemesek, miközben az énekesek mindezt vagy fapofával, vagy affektálva adják elő. Szóval a humorfaktor visszaüt, a hasonló produkciókkal (Fürgerókalábak, Burzsoá Nyugdíjasok, Zene A Nyulaknak, Bëlga) ellentétben a zene kioltja a még működőképes sorokat is. Persze van, amire semmilyen körülmények között nincs mentség („nőtt egy Pokemon a kukimon / a születésnapi bulimon!”, vagy: „az üres poharamba / valaki tett sört / kit gyanúsítsak? / Margaret Thatchert?”) és ez főleg akkor bántó, ha ismerjük a korábbi szövegeket, melyek között nem egy igazán szellemes is akadt (Szahara, Derrick). Sebaj, amire kitalálták (mámoros egyetemi vagy „gázos fősulis” bulik), arra még mindig tökéletesen alkalmas.


6/10