A titokzatos The Project fedőnéven kezdett próbálni a három ex-Guns-zenész, csak azt sajnálhatjuk, hogy Izzy Sradlint nem sikerült megnyerni a projektnek (mint azt a Tesó című magyar filmből is tudhatjuk, nem Slash, hanem a Keith Richards-kinézetű másodgitáros írta a legjobb GN`R-riffeket). Helyette Dave Kushner lett a másik gitáros és a bíróság-börtön-drogelvonó Bermuda-háromszögből kiszippantott Scott Weiland az énekes. Ugyan a grunge-klónként született Stone Temple Pilots utolsó lemeze (Shangri-LA DEE DA – 2001) gyengén sikerült, ám a pszichedéliára fogékony énekes már készített jó albumot – igaz, csak szólóban (12 Bar Blues – 1998). Az elmúlt bő egy évtizedben Slash-nek volt egy bluesos és egy hard-rockos lemeze (Slash`s Snakepit nevű zenekarával), Duffnak kettő rockos, plusz benne volt két oldalági projektben (Neurotic Outsiders, Mad For The Racket), Matt pedig mindkettejüknek dobolt, de sikert egyikük sem ért el, így elvileg feszülhettek a bizonyítási vágytól. A Velvet Revolver bemutatkozó nagylemeze körülbelül megfelel annak az elvárásnak, amit egy ilyen szupergrupp-szerű felállástól (lásd a kilencvenes évek grunge-rock mezőnyének kereszteződéseit: Talk Show, Mad Season, Brad, Three Fish, Audioslave) várunk: harapós hangzás, lelkes hozzáállás, néhány ötlet és jó adag rutin. A rock'n'roll életmódot példamutatóan betartó zenészek megjárták a maguk poklát, de zenében nem sikerült katartikus megszólalással feldolgozni azt. A Contraband talán túlságosan is hagyományos hard rock lemez akart lenni, divattrendektől mentes, koszos hangzású, hangos riffhalmaz, gitárszóló-inferno és sodró lendület (a Limp Bizkittel, Kornnal, legutóbb Courtney Love-val dolgozó Josh Abraham volt a producer). Ezzel nincs is baj, de a markáns dalok száma elmarad a várakozástól, ha a Guns-hangzás ésszerűtlen elvárás is lett volna, azért a STP-soundja mindenképpen csalódás, Weiland pedig hiába próbálkozik keményen, énekteljesítménye beleszürkül az átlagos dalokba. Mindenestre egy jókora slágeresélyt (Do It For The Kids) meg egy emelkedett rockhimnuszt (Loving The Alien) sikerült összehozni és a korong kábé fele megfelel egy agytisztító kúra háttérzenéjének, szóval a folytatás valószínűsíthető.


6/10