Sufjan Stevens két Marsuki-korong után úgy döntött, hogy kihasználja multiinstrumentalista képességeit és ezentúl egyedül készít lemezeket. Brooklynba költözött, és 2000-ben már ki is adta első albumát, a félig folk-rockos, félig alternatív lo-fi A Sun Came-et. Egy évvel később a meglepő váltást hozó Enjoy Your Rabbittal jelentkezett, mely az elektronikus zenék felségterületére merészkedett, részben Brian Eno-s, ambientes hangzás, részben az IDM kattogása, részben pedig házibarkács-jelleg jellemzi – igazán érdekessé azonban koncepciója teszi: Sufjan a kínai horoszkóp jegyeit veszi sorra egy-egy dalban. A 2003-as Greetings From Michigan: The Great Lake State alaptémája a címből is kiderül: ezúttal a szülőhaza, Michigan, a gyermekkor, az emlékezés szervezte a dalokat – az egyik legjellemzőbb arculatú állam családtagként jelenik meg az ismét folkosabb, gyakran repetitív popdalos hangszerelésben. Az album nagy része gyönyörű, megérdemelten hívta fel a figyelmet a rajta több mint húsz hangszert megszólaltató Stevensre, akinek távlati terve egy monumentális konceptlemez-sorozat, ugyanis az USA mind az ötven államáról szeretne hasonló tematikájú nagylemezeket készíteni.

Egyelőre azonban, alig kilenc hónappal a harmadik album után, egy megint más koncepciójú anyaggal jelentkezett. A Seven Swans albumon a család, a hit és a kereszténység kérdéseiről énekel, nagyon személyes, intim hangulatú dalokban. Az új lemez felvételei a Michigan...-nel párhuzamosan zajlottak, de szó sincs resztlilemezről, hiszen míg az előbbi felvételeit maga Sufjan irányította, addig a mostani korong az új kiadó (a feltörekvőben lévő keresztény szellemiségű Sounds Familyre, ahol többek között a Woven Hand is megjelenik) vezetőjének, Daniel Smithnek a házistúdiójában készült. Többnyire a folk, a country és a halk hangszerelés uralkodik a lemezen, az egyik fő hangszer a bendzsó, több szerzemény is erre épül. Az előzőnél is megkapóbbak, szívhez szólóbbak a szerzemények, Sufjan finoman rezonáló hangja, a többször felbukkanó női vokálok, az említett jellegzetes hangszerelés mellett (melyben nyomokban felbukkan az elektronika iránti szeretet is, párszor pedig az orgonahangzás domináns) a repetitív témákra épülő, néha nagyon kevés hangot ismételgető megszólalás teszi igazán egyedivé – körülbelül Philip Glass írna ilyen popdalokat. Harmadik meghallgatás után már nagyon fülbemászó, holott témáit tekintve meglehetősen fajsúlyos anyag. A keresztény hit és a mindennapi élet viszonyáról, az isteni és az emberi döntések kapcsolatáról nagyon nehéz úgy írni, hogy ne legyen didaktikus vagy megmosolyogtató az anyag. A Seven Swans esetében (cím a hetes szám alapján az isteni tökéletesség ígéretére is utal) az előadónak sikerült a vékony jégen átérni dalaival a túlsó partra, személyes hite – és annak minden problémája – átélhető a hallgató számára. A lemez elejére koncentrálódó „családi dalok” szerelmes szerzeményekkel váltakoznak (egyszer újra előkerül Michigan is), Stevens feldolgoz néhányat az Ó- és Újszövetség történeteiből, az album egyértelmű koronája, a Jézus színeváltozásáról szóló, bendzsót fúvósokkal pároztató The Transfiguration pedig vallási meggyőződéstől függetlenül is felemelő.


9/10