Aki kicsit is ismeri az osztrák Michael Haneke (A zongoratanárnő, Furcsa játék, Ismeretlen kód) munkásságát, azt tudhatja, hogy nem a kifejezetten könnyed alkotások mestere, és az ősi germán regéből kölcsönzött cím sem sejtet sok jót.
Mert eljön az idő, amikor ember embernek farkasa lesz, és nem a híradóban, egy távoli, elmaradott vidéken, hanem itt és köztünk. Haneke nem fárad azzal, hogy okot vagy ürügyet találjon apokaliptikus látomásához: elég az, hogy civilizációnk úgy, ahogy van, szétesik.
Anna, a kedves városi asszony egyik pillanatról a másikra szembesül a tragédiával, amikor vidéki nyaralójukba megérkezve vadidegenekkel találja magát szemben. A betolakodók megölik a férjét, ő pedig két gyerekével kénytelen nekivágni a feldúlt és kihalt vidéknek, amíg egy kis vasútállomásra nem érnek, ahol néhány túlélő várja a vonatot, ami talán eljön, és biztos helyre viszi őket.
Haneke már kilenc éve írta a Farkas ideje című forgatókönyvét, de csak szeptember 11. után érezte azt, hogy ebből filmet kell készítenie. Igaz, a téma már korábban is gyakran felbukkant az európai filmesek munkáiban, és nem véletlen, hogy a film oly sok mindenben hasonlít például Bergman Szégyenéhez vagy Besson Élethalálharcához. Haneke azonban minimalizmusával válik ki a sorból: a történet szándékosan vázlatos, a színészi játék a végletekig visszafogott, a rendező pedig egyszerű eszközökkel ér el rendkívüli feszültséget, például a zene teljes elhagyásával. Ám a Farkasok ideje nem elviselhetetlen film és a fizikai erőszak csak ritkán jelenik meg – inkább az agresszió lehetősége válik fontossá –, és nem csak a régi civilizáció pusztulásának lehetünk tanúi, hanem egy új születésének is. Isabelle Huppert most is remek, de a legkisebb rezzenésekkel a két angyalarcú gyerekszínész uralja a filmet. Szemükben nem csak a borzalom, de a remény is ott tükröződik.
Anna, a kedves városi asszony egyik pillanatról a másikra szembesül a tragédiával, amikor vidéki nyaralójukba megérkezve vadidegenekkel találja magát szemben. A betolakodók megölik a férjét, ő pedig két gyerekével kénytelen nekivágni a feldúlt és kihalt vidéknek, amíg egy kis vasútállomásra nem érnek, ahol néhány túlélő várja a vonatot, ami talán eljön, és biztos helyre viszi őket.
Haneke már kilenc éve írta a Farkas ideje című forgatókönyvét, de csak szeptember 11. után érezte azt, hogy ebből filmet kell készítenie. Igaz, a téma már korábban is gyakran felbukkant az európai filmesek munkáiban, és nem véletlen, hogy a film oly sok mindenben hasonlít például Bergman Szégyenéhez vagy Besson Élethalálharcához. Haneke azonban minimalizmusával válik ki a sorból: a történet szándékosan vázlatos, a színészi játék a végletekig visszafogott, a rendező pedig egyszerű eszközökkel ér el rendkívüli feszültséget, például a zene teljes elhagyásával. Ám a Farkasok ideje nem elviselhetetlen film és a fizikai erőszak csak ritkán jelenik meg – inkább az agresszió lehetősége válik fontossá –, és nem csak a régi civilizáció pusztulásának lehetünk tanúi, hanem egy új születésének is. Isabelle Huppert most is remek, de a legkisebb rezzenésekkel a két angyalarcú gyerekszínész uralja a filmet. Szemükben nem csak a borzalom, de a remény is ott tükröződik.
Le temps du loup
francia-német-osztrák filmdráma, 110 perc, 2003
A civilizáció minden magyarázat nélkül összeomlik és a maroknyi összeverődött túlélő egymásra van utalva, amiből semmi jó nem sülhet ki. A zongoratanárnő és a Furcsa játék rendezőjének filmje.
rendező:
Linkek
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek