A Rocksuli című vígjátékban egy lúzer gitáros – a John Belushi és Jim Carrey keverékének ható Jack Black parádés alakításában – a gyors pénzszerzés reményében bepofátlankodik egy helyettes tanári állásba, és a keze alá került, klasszikus zenén nevelkedő tízéves diákokból titokban rockzenekart szervez, de ehhez nemcsak a rockhangszerek kezelésére, hanem a műfaj történetére is ki kell oktatnia őket. Ezt példázzák a filmzenelemezre került klasszikus dalok, a Who-tól a Substitute (nem véletlenül, hiszen főhősünk egy helyettes tanár helyett áll be tanítani), a Creamtől a Sunshine Of Your Love, a Led Zeppelintől az Immigrant Song, a T-Rextől a kevésbé ismert 1972-es Ballrooms Of Mars és a Doorstól a Touch Me (ami a filmben csak rövid idézet formájában hangzik el). A „rocktatás” leglelkesítőbb pillanatainak aláfestésére a Ramones legpolitikusabb dala, a Ronald Reagan náci katonai temetőbe való látogatását megörökítő My Brain Is Hanging Upside Down (Bonzo Goes To Bitburg) szolgál, Stevie Nicks Edge Of Seventeenje pedig (melyből a Destiny`s Child a Bootylicious hangmintáját vette!) a filmbeli igazgatónő kedvenc száma, de a moziban elhangzó dalok közül jó néhányat hiába keresünk a korongon (David Bowie Moonage Daydreamjét, Jonathan Richman Roadrunnerjét és az AC/DC Back In Blackjét például). A lemezen két új előadó is helyet kapott: a blues-rockos amerikai Black Keys duó és a hard rockos angol Darkness kvartett (igaz, ez utóbbitól nem a filmben szereplő Black Shruck, hanem – a filmzenelemezt megjelentető Atlantic kiadóval szerződésben álló zenekar amerikai befutási esélyeinek növelése érdekében – egy slágerdal, a Growing On Me került a korongra). A lemez kuriózuma a TV Eye című 1970-es Stooges-szám lehengerlő feldolgozása, melyet egy másik rockfilm, az 1998-as Velvet Goldmine számára rögzített a Mark Arm (Mudhoney), Mike Watt (Minutemen), Thurston Moore és Steve Shelley (Sonic Youth), Don Fleming (Gumball) és a hajdani Stooges-gitáros Ron Asheton alkotta alkalmi Wylde Ratttz szupergrupp, de míg annak a filmnek a filmzenelemezére a Ewan McGregor színművész által énekelt verzió került, itt az eddig hivatalosan publikálatlan eredetit halljuk Mark Arm énekével (a két film között az összekötő kapocs Randall Poster, aki mindkét filmzenelemeznek társproducere volt – a Rocksuli esetében Jack Black és a rendező Richard Linklater mellett).

A legnagyobb érdeklődésre persze a filmhez írt betétdalok tarthatnak igényt. A ténylegesen a filmben szereplő gyerekekkel rögzített két felvétel közül a School Of Rock című kis gyöngyszemet a New York-i Mooney Suzuki együttes frontembere, Sammy James Jr. kreálta a forgatókönyvíró Mike White szövegére (a Mooney Suzukit Jack Black egy Strokes koncert előzenekaraként látta és kérte fel közreműködésre ), míg az It`s A Long Way To The Top című AC/DC-feldolgozás a film legvégén hallható próbatermi mókázás rövidített változata. A filmes karrierje mellett a Tenacious D nevű vicczenekar gitáros-énekeseként is nagy sikereket arató JB lelkesen produkálja magát mindkét számban, sőt őt hallhatjuk fejhangon vokálozni a másik fiktív filmbeli együttes, a No Vacancy egyik metálos hangvételű dalában, a Fight-ban is, amit – szintén Mike White szövegére – a Vandals nevű Los Angeles-i punkzenekar gitárosa, Warren Fitzgerald írt (ő már a Tenacious D albumán is vendégszerepelt). A másik No Vacancy-szám, a Creed buta heroikumát idéző Heal Me, I`m Heartsick című power ballad szerzője Craig Wedren, a Shudder To Think egykori vezére, aki több filmhez – többek közt a Velvet Goldmine-hoz is – komponált már zenét, és a Rocksuli átkötő-aláfestő zenéit is ő készítette, sőt a filmbeli kölyökzenekart is ő trenírozta a zenei guruként feltüntetett Jim O`Rourke (Sonic Youth) mellett.

Az elsőrangú filmzenelemezre rövid szöveges részletek is jutottak a filmből, csak azt sajnálathatjuk, hogy Jack Black osztálytermi dalkezdeményei (Step Off, In The End Of Time stb.) nem kerültek fel a korongra.


8/10