Hogy ez nem teljes keresztmetszete a karriernek, az egyértelmű, pedig a Motownnál megjelent gyermekkori szólólemezek is szültek kiváló slágereket – azokat természetesen egy másik válogatáson találjuk meg (a duplalemezes Anthology például kiváló e célból). A „felnőtt” Jackson az 1979-es Off The Wall albummal debütált, a Number Ones onnan indít. Nézzük mit üzen Michael e válogatáson keresztül az életművére vonatkozólag: „Óh, hát az Off The Wall kiváló lemez volt, de ide csak a két legnagyobb slágert (Don`t Stop `til You Get Enough, Rock With You) vettem át, a többi dal ma már túl lassúnak tűnik. A Thriller albummal nagyon befutottam, akkor lettem én a Pop Királya – a négy nagy sláger (Billie Jean, Beat It, Thriller, Human Nature) tökéletes keresztmetszete annak a lemeznek... Huh, a Bad a kedvencem, akkor lettem igazán önmagam, azon a korongon csak jó szám van, nem is tudtam melyiket hagyjam ki, még ez az öt is túl kevés róla. A Dangerousra mérges vagyok, ma már máshogyan csinálnám meg, de a Black Or White azért így is gigasláger lett. A HIStoryra remek balladákat raktunk, akkoriban megpróbáltam megmenteni a világot, de már kevesen figyeltek rám. A Blood On The Dance Floor atom táncdal, nem is értem, miért nem lett trendformáló... Ááá, az új lemezem sem értették meg az emberek, pedig szerintem jól sikerült, akárcsak R. Kelly barátommal haverkodás közben rögzített új balladánk...”

Mit tesz ehhez hozzá a kiadó? „Na igen, a '79-es album ma már nem annyira eladható, de a Thriller és a Bad csak tökéletes slágereket eredményezett, nehéz is volt a választás. A Dangerous idején mérgesek voltuk Michaelre, rosszul fogyott az a lemez, ezért is szerepel róla csak egy dal. Azóta hozza a maga színvonalát, de igazán nagy slágert már nehéz belőle kicsikarni.”

Mit tehet ehhez még hozzá a kritikus? Az albumok erősségével nem egyenesen arányos a róluk szereplő dalok száma. Az Off The Wallról még kerülhetett volna valami, a Thrillert a négy dal korrekten képviseli (bár a Human Nature nem volt No.1), ugyanakkor a Bad öt felvétele nem túlzás, bármennyire is gyengébb lemez az előző kettőnél: arról az albumról hét számot másoltak kislemezre és mind a listák élbolyában tanyázott! Hogy a Dangerousról csak egy dal szerepel, az viszont meglepő – az 1995-ös HIStory két idemásolt silány balladájánál, az Earth Songnál és a You Are Not Alone-nál azért voltak erősebb pillanatok a `91-es lemezen (például az In The Closet vagy a Give In To Me). És ha már a '95-ös lemez szóba került, miért nincs itt róla a Janet Jacksonnal közös Scream? A You Rock My World még aránylag működőképes dal, de az Invincible-ről átemelt másik számnál, a Break Of Dawnnál (ami nem hogy listavezető, de még kislemez sem volt!) akadtak volna jobbak is (például a Threatened vagy a Heartbreaker). Az új dal, az R. Kelly által írt One More Chance meg úgy szar, ahogy van.


a nyolcvanas évek végéig: 9/10
a kilencvenes évek elejétől: 5/10