Ami Mel Gibson előző rendezése, A rettenthetetlen legzseniálisabb újdonsága volt - vagyis, hogy minden addiginál érzékletesebben vetette a nézőt a harc közepébe -, az A passió esetében a legfontosabb szervezőelemmé vált: úgy élhetjük át Krisztus szenvedéstörténetét, mintha ott lettünk volna - minden mozdulat közvetlen közelében.
A szenvedés ábrázolásában Gibson a véres részletességig megy el: jöjj és lásd, mit viselt el az Isten fia, hogy az emberiséget megváltsa a bűntől! Látjuk, mit tesz a korbács az emberi bőrrel, látjuk, hogyan törték össze arcát, hogyan hajszolták végig Jeruzsálem utcáin vállán a kereszttel, hogyan ütötték át szöggel kezét-lábát. A kínok és a kegyetlenség ábrázolásának naturalizmusát apró horroreffektek egészítik ki a történet láthatatlan résztvevője, a Sátán jelenlétét érzékeltetve. Az eredmény az egyik legbrutálisabb film, amelyet valaha készítettek, hiába igyekszünk kényelmes előítéleteinkbe, biztonságos cinizmusunkba kapaszkodni, a képek ütnek, mint egy faltörő kos.
„Senki sem veszi el tőlem az életemet, önszántamból adom oda” - mondja ki Jézus (Jim Caviezel) áldozatának kulcsmondatát (mellesleg érvénytelenítve a bűnöskeresés okán gerjedt botrányt). Az áldozatnak meg kell lennie, tudja ezt Mária (Maia Morgenstern) is, aki Mária Magdolna (Monica Bellucci) oldalán tehetetlen szemtanúként éli át az eseményeket. A két asszony tekintetében tükröződő fájdalom talán még a borzalmak látványánál is erősebben vonja hatása alá a nézőt.
The Passion of the Christ
amerikai filmdráma, 120 perc, 2004
Jézus utolsó óráinak története sokkolóan véres képekben elbeszélve. Mel Gibson a szemtanú pozíciójába helyezi a nézőt: jöjj és lásd, milyen áldozatba került a megváltás!
rendező:
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek