Amerikában 2003 hivatalosan is A Blues Éve volt, és az őshonos műfaj előtti legméltóbb tisztelgésről Martin Scorsese gondoskodott. Az általa megálmodott – és a PBS tévécsatornán bemutatott – The Blues című dokumentumsorozat hét részéhez hat másik rendezőt hívott maga mellé, s mindegyikük a blues egy területére koncentrált: Scorsese például a Delta-bluesra, Clint Eastwood a zongorás válfajokra, az angol Mike Figgis a hatvanas évekbeli „brit inváziónak” köszönhető reneszánszra. Mindehhez kapcsolódva 2003 végén és 2004 elején többtucatnyi hanghordozó is megjelent, például egy ötlemezes díszdoboz (Martin Scorsese presents The Blues), annak szimpla zanzája (Martin Scorsese presents The Best of The Blues), a sorozatban tárgyalt, illetve közreműködő muzsikusok válogatáslemezei (Robert Johnsontól Jimi Hendrixen át Keb` Mo`-ig) és persze mind a hét epizód filmzenelemeze. Ez utóbbiak többsége régi dalokat gyűjt egybe, néhányhoz azonban új felvételek is készültek: a Mike Figgis rendezte Red, White & Blueshoz többek közt Tom Jones és Jeff Beck rögzítettek feldolgozásokat, míg a Wim Wenders jegyezte The Soul Of A Man szinte csupa új átiratot tartalmaz tucatnyi neves előadótól. Wenders filmje három szegény sorú bluesmuzsikus, Skip James (1902-1969), Blind Willie Johnson (1902-1947) és J.B. Lenoir (1929-1967) életére koncentrál, és egy-egy eredeti archív felvételük mellett az ő hármuk szerzeményeit a meghívott mai művészek előadásában hallhatjuk (a két kivétel a Lenoir halálára írt 1967-es John Mayall-szám és a szintén a holtakért szóló See That My Grave Is Kept Clean című Blind Lemon Jefferson-dal feldolgozása Lou Reedtől). A közreműködők nemcsak a blues (Bonnie Raitt, Shemekia Copeland) és a neo-blues (The Jon Spencer Blues Explosion), de a dzsessz (Cassandra Wilson), a country/folk-rock (Lucinda Williams, T-Bone Burnett), a latin vonal (Los Lobos), a pop (Eagle-Eye Cherry) és az experimentális zenék felől is jöttek (Mark Ribot), és természetesen itt van a Wenders két favoritja, Lou Reed és Nick Cave is. Stílszerűen mindenki élőben játszik (koncerten vagy stúdióban), van aki egy szál gitárral, van aki zenekarral (Eagle Eye Cherry például két gitárvirtuózzal, Vernon Reiddel és James Blood Ulmerrel) és mindenki egyformán ihletett a veterán Garland Jeffreystől az ifjú Beckig, az énekesnők pedig különösen jól elkapják a bluest.


8/10