Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Damageplan: New Found Power
|
olvasói:
(0)
(Warner)

Dallasról az átlagos tévénézőnek még mindig a Ewing család, egy átlagos metálbarátnak pedig a Pantera neve ugrik be először, pedig már mindkét texasi kultúr-exportcikk a múlté. Jockey-ék régen a feledés homályában, a panterás Abbot testvérek azonban nem akartak hasonló sorsra jutni, ezért két új taggal kiegészülve Damageplan néven indultak újabb rohamra.


A Pantera 2003-ban egy válogatáslemezzel (Reinventing Hell) búcsúzott el rajongóitól, de már akkor formálódott az Abbot fivérek, a dobos Vinnie Paul és a gitáros Dimebag Darrell új projektje, amely Pat Lachman (ének) és Bob Zilla (basszus) személyében két kevésbé ismert arccal bővült ki. Ha azt vesszük, hogy Darrell volt a Pantera első számú zenefelelőse, akkor a New Found Power lehetett volna akár egy új név alatt kiadott Pantera-lemez is. Nem lett, és ha másért nem, hát azért dicséret illeti a testvérpárt, hogy többé-kevésbe próbáltak elszakadni a korábbi sikereket meghozó hangzásvilágtól.

A Damageplan zenéjének központjában is Darrell jellegzetes gitárjátéka áll, de a régi gyilkos riffek már csak egy-két számban köszönnek vissza. Szolidabb lett a hangzás, ami önmagában nem lenne baj, csakhogy a lemez helyenként leginkább egy közepes nu metal zenekar erőlködéséhez hasonlít. A dallamos énekkel színesített, populárisabb számok (Save Me, Blink Of An Eye) amellett, hogy nem jók, nem is állnak jól az együttesnek, és az összképen Corey Taylor (Slipknot), valamint Zakk Wylde (Ozzy Osbourne Band, Black Label Society) vendégszereplése sem tud javítani.

A több mint egyórás játékidő első felében akad néhány húzós darab, a második félórában azonban elvész a kezdeti lendület, a lassabb tempójú dalok nem annyira erősek, hogy fenntartsák a hallgató érdeklődését, így a lemez vége menthetetlenül unalomba fullad. A Damageplan leggyengébb pontja kétségtelenül egy Phil Anselmo kaliberű, karakteres, agresszív hangú énekes hiánya, no meg az, hogy a zenekar a szélesebb hallgatóság megnyerésének jegyében rossz irányt jelölt ki magának, egy olyan utat, amely az ex-panterások sokéves tapasztalatával sem vezethet előre.

Első lemez ide, vagy oda, a Damageplannel szemben „a múlt kötelez” alapon nagyok voltak az elvárások, de azoknak első nekifutásra nem sikerült megfelelni. Hiába az optimistán csengő számcímek (Breathing New Life, Wake Up, Reborn), a zenekar a New Found Powerrel nem tudott nagyot dobni - a végeredmény egy közepesnél alig jobb metállemez.


6/10
Bokor Péter
2004.03.05
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 24., csütörtök

Eszter, Eliza
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.