Peaches a szex témakörében robbantott, ahol a tabuk folyamatos rombolása mellett is mindig maradnak tabuk. A művésznő az elektro-retro feljövetele idején hozakodott elő első kislemezeivel (Lovertits, Set It Off), a berlini Kitty-Yo független kiadásában 2000 őszén első nagylemezével (The Teaches Of Peaches), majd a suttogó propaganda révén feliratkozott a nemzetközi cool popsztárok listájára (dolgozott együtt Gonzalesszel, Louis Austinnal, sőt legutóbb Iggy Pop és Pink lemezein, illetve Marilyn Manson „előzenekaraként”). Markáns, karakteres (elrondított) arc, szexi forrónaci, szőrös hónalj, hatalmas vibrátor-mikrofon, kihívó videók, minimalista, koszos elektro-punk zene (némi szinti, sok groovebox), de legfontosabbak a szövegek (szexuális aktusok, testnedvek, feminizmus, gép-ember szerelem – de cseppet sem harcos, sokkal inkább túlzó humoros tálalásban). A már az angol XL kiadónál kijött második album ott folytatja, ahol a Tanítások abbamaradtak, így összességében kissé halványabb az ereje, de jelentősége nem sokkal marad el attól. Zeneileg nem történt változás, uralkodik a minimalizmus, de még így szerethetően naiv, ugyanakkor – talán a Suicide-hoz foghatóan – pofáncsapásszerű. A Joan Jett-hangmintára kiabált I Don`t Give A Fuck például elrémítheti a kezdőket, de akad izgalmas ellenpélda is. A Kick It című, igazi dobbal, gitárral megszólaló, Iggy Poppal közös második kislemezdal mostanság fut be karriert a maga „kendőzetlen őszinteségével”. Az elején sorjázó dalok (I`m The Kinda, I U She) lefektetik az alaptételeket: milyen ribi is valójába Peaches, illetve hogy nem is olyan válogatós („nem kell választanom: a fiúkat és lányokat egyaránt szeretem”). Bármennyi irónia szorult is a lemezbe, illetve iróniára való fogékonyság a hallgatóba, a Shake Yer Dix szövege helyre teszi Peaches jelentőségét: nők és férfiak a legtöbb kérdésben azonos mércével mérendő teremtmények, mindenki rázza, amije van. A korong vége felé előbújó popérzékenység (na jó, kissé kopott electroclash-érzékenység: Stuff Me Up, The Itch, Bag It) pedig egészen hallgatható, még a szélesebb közönségnek is.


8/10