A kaliforniai Red Hot Chili Peppers pályájában Hillel Slovak gitáros 1988-as túladagolásos halála után hatalmas fordulat állt be: egy tizenéves húrzseni, John Frusciante (és a szintén akkoriban érkező új dobos, Chad Smith) csatlakozásával az alapítók, a frontember Anthony Kiedis és a basszvituóz Flea megkapták a megfelelő komponenst ahhoz, hogy akkor már fél évtizede működő funk-rock zenekaruk végre zenei szempontból is igazán jelentős legyen. Az 1989-es Mother`s Milk után pedig a megfelelő producert is megtalálták maguknak Rick Rubin személyében, és onnantól, az 1991-es Blood Sugar Sex Magik albumtól félistenek lettek – és maradtak azóta is megérdemelten. Még Frusciante 1992 és `98 közti távollétét is túl tudták élni (igaz, ez idő alatt helyettesével, a Jane's Addiction-gitárhős Dave Navarróval mindössze egyetlen albumot készítettek, One Hot Minute címmel, 1995-ben), visszatérte után pedig művészileg még magasabbra léptek az 1999-es Californication lemezzel, melynek vonalát a 2002-es By The Way is folytatta.

Most erre az elmúlt másfél évtizedre tekintenek vissza a 16 számos Greatest Hits válogatással, de némileg aránytalanul, a múltat kicsit retusálva teszik: a `89-es lemezről mindössze a Stevie Wonder-feldolgozást, a Higher Groundot veszik át (ennek praktikus magyarázata az lehet, hogy az az album még nem Warner-, hanem EMI-kiadvány volt), az egész Navarro-periódust pedig csupán egyetlenegy dal képviseli, a My Friends (noha az Aeroplane sokkal nagyobb sikert aratott, sőt a Warped meg a Coffee Shop is kislemezdal volt, akárcsak a Love Rollercoaster című Ohio Players-diszkófeldolgozás), pedig lett volna még 13 percnyi hely a CD-n. A slágerek legnagyobb része persze jelen van, de halljuk ritkaságként a BSSM idején írt, de végül a Coneheads filmzenelemezen publikált finom Soul To Squeeze-t is, sőt a lemez végén két klassz új dalt is kapunk (Fortune Faded, Save The Population). Legjobban viszont akkor járunk, ha a Greatest Hits And Videos című kétlemezes verziót választjuk, ahol a bónuszkorong egy DVD 16 remek klippel, zenekari és rendezői kommentárokkal, dokumentumfilmekkel. Ezen bezzeg ott van az Aeroplane (sőt az első korongról lehagyott Universally Speaking és The Zephyr Song is), ellenben innen a Kiedis-Flea-Frusciante-Smith múltkozmetikázó kommandó „lefelejtette” a Breaking The Girl videóját – nyilván azért, mert ennek forgatásakor Frusciante már kilépett, így az akkori alkalmi turnégitáros, Arik Marshall szerepel benne helyette.


9/10