Az Underworld pályaképét már felrajzoltuk a legutóbbi lemez kapcsán, most elég csak arra koncentrálni, hogy abból mit tartott fontosnak Karl Hyde és Rick Smith (valamint természetesen Darren Emerson, hiszen a nagynevű DJ három albumon keresztül hűséges társalkotója volt az eredetileg még a nyolcvanas években létrejött ős-magnak). Az Underworld a modern tánczene legjelentősebb és legmaradandóbb szűk elitjéhez (Prodigy, Orbital, The Chemical Brothers, Leftfield, The Orb stb.) sorolható, hiszen képesek voltak koncertképes, kvázi-igazi zenekarként népszerűsíteni a műfajt mind rocker-körökben, mind a tengerentúlon. Az elmúlt bő egy évtizedet átfogó dupla válogatásra a tíz perc átlaghosszúságú felvételek többnyire eredeti maxi-verzióban kerültek, alig van bennük dalszerűség, mégis hátborzongatóan megragadóak, még a technót, trance-t és a breakbeatesebb alműfajokat nem szívből kedvelők számára is. A gyűjtemény első lemeze a legkreatívabb időszakot öleli fel, rajta az 1992-ben Lemon Interrupt néven kiadott két döngölős acid-techno tétel (Dirty, Bigmouth), az 1993-as Dubnobasswithmyheadman című zseniális debütáló album csúcspontjai (Mmm Skyscraper I Love You, Dirty Epic), az arról kimásolt és kibővített Dark And Long Dark Train, valamint a két legjobb, albumok közötti kislemez (Rez, Spikee). A kompiláció második CD-je még mindig ezzel az időszakkal kezdődik: a Cowgirl is az első lemezről származik, a Born Slippy Nuxx pedig az 1995-ös maxi Trainspottinghoz igazított egy évvel későbbi verziója. A második, breakbeatesebb album, az 1996-os Second Toughest In The Infants mindössze a Pearl`s Girllel prezentált és ez akkor is bántóan kevés, ha tudjuk, hogy a nyolcvan perces hangmassza egyvégtében végighallgatva fejti ki igazi hatását. Hiába ez a folyamatos fesztivál- és médiajelenlét időszaka (1994-1996), a sikerek csúcsán a kreativitás nem volt tovább feszíthető. A jelzésértékű szünet után kiadott 1999-es Beaucoup Fish itt hallható kislemezdalai (Shudder / King Of Snake, Jumbo, Push Upstairs) még piacképesnek bizonyultak, de az album egésze már visszalépés volt, több szempontból is. A tavalyi A Hundred Days Offot már csak egyetlen kislemezre kimásolt szerzemény képviseli (Two Months Off), a további adalék pedig e kései periódusban kiadott két erőtlen filmbetétdal: a Batman és Robinhoz készült (de a harmadik lemez végére is odacsapott) Moaner és A Part című filmhez született 8 Ball). Ez utóbbiak semmiképpen sem változtatnak a végső konklúzión: az első két Underworld-lemezt erősen ajánlott birtokolni minden valamirevaló tánczene rajongónak, ezt a viszonylag precíz válogatást pedig azoknak, akik beérik a legjobb dalok többségével.


első CD: 9/10
második CD: 8/10