Ha még valaki nem ismerné a sztorit: ez a spanyol úriember valamikor a hetvenes évek végén költözött Barcelonából a kedélyes Ibiza üdülőszigetre, részese lett a parti-kultúra fővárosának kialakításában, a Café Del Mar nevű vendéglátó egységben háttérzenét játszott a napnyugtának/napfelkeltének („a világ legjobb mozija”) és bejegyeztette a chill out kifejezést a dance-lexikonba. Ennyi. A bárral azonos nevű/című válogatáslemez-sorozat első hat részét még ő állította össze, a megbízhatóan érkező és természetszerűleg lanyhuló folytatást (lásd: Café Del Mar - Volumen Siete, Café Del Mar - Volumen Ocho) azonban már mások – a széria jelenleg a tizedik résznél tart, de a kávézó és a téma köré számtalan újabb termék társult. Padilla szólókarrierje nem okozott földrengést, a kellemes nyári kaland kategóriát azonban kielégítette (Souvenir – 1998, Navigator – 2001), akárcsak 2002-es filmzenelemeze (El Sueno de Ibiza). Hogy kultusza nem lanyhul, azt több így vagy úgy kapcsolódó kompiláció után (lásd: MTV Ibiza 2001, Balaton Grooves 2) a mostani válogatás is jelzi. Padilla összegzése (ilyen hülyeséget: ez az a stílus, amelyben szinte végtelen számú bámulatos válogatáslemez készíthető!) tartja magát a mester kitételéhez, miszerint minden műfajban találhatunk ide illő „pihentető muzsikát”. Ebből a szempontból mindkét lemez perfekt, a gyűjtők pedig négy olyan felvételt is kapnak, amelyek korábbi Café Del Mar albumokon nem szerepeltek. A napfelkeltéhez illő első CD a nyugisabb, atmoszférikusabb – rövidségét az indokolja, hogy állítólag egy óra után egyre giccsesebb lesz belőle minden perc. Paco De Lucia, Karen Ramirez, Ben Onono, Lamb a bejáratott nevek, a Coldplay-remix (az igen stílusos God Put A Smile Upon Your Face) a különlegesség, a Sabres Of Paradise el nem évülő darabja (Smokebelch II) a csúcspont ebben a magaslatokat és mélységeket máskülönben nélkülöző (hang)tájképben. A második CD egy kicsit mozgalmasabb (és változatosabb), nyilván a délutáni hőség hűsítése és az éjszakai izomlazítás a rendeltetése. Ez is archív felvétellel indul (The Penguin Café Orchestra), majd egyre több remix úszik be. A Nightmares On Wax két táncra fogékony rockzenekart tesz baleári-kompatibilissé (a Bush-t és egy friss remixszel a U2-t), másodszor szólal meg a favorit Lamb, na és persze Don José csempész saját felvételt erre a lemezre is (ezen a második korongon a veterán skót dalszerző-énekes, John Martyn Sunshine`s Better című dalának Talvin Singh-féle remixe a legjobb).


8/10