Tricky kuzinja, a ghanai-skót gyökerű Finley ismét csúcsformában van, viszont most a könnyűzene népszerűbb ágaiban is nekiállt keresgélni a forradalmi megoldások alkalmazhatóságát. Az 1997-es Maverick A Strike maga volt a fenségesen tiszteletet parancsoló belépő, egy meghökkentően érett debütálás, melyen a reggae a soullal, a funkkal, a poppal kelt korábban sosemvolt házasságra. A 2000-es Vanguard teljeséggel valószínűtlen lemez, ellentétes jelzőkkel lehet leírni (egyszerre komplex és szellős, lökött és sötét, ambiciózus és kisujjból kirázott), jobb szó híján tényleg csak zseniálisnak nevezhető. Az új alkotás viszont első hallásra egyértelmű: sokkal vidámabb, kiegyensúlyozottabb művész készítette, aki bátran szabadjára engedi a popérzékenységét, a fúvósszekciók és a hagyományosabb dalformák iránti vonzódását (igazán reggae-s dalok itt már csak a lemez közepén kezdenek feltűnni). Ugyanakkor szerencsére cseppet sem enged a kimagasló dalszerzői képességéből és énekhangja is megbabonázó. Az állandó Bacon-Quarmby producerpáros mellett most sztárvendégek is érkeztek, hiszen Richard Hawley gitáros (Longpigs, Pulp) több dalban is közreműködik, míg Beth Orton és az ő régi barátja, William Orbit producer (Madonna, All Saints, Blur stb.) a Dice című tökéletes elektro-akusztikus kislemezdal társalkotói. Aki nem ismerné, annak mindjárt a rockos nyitószámban (Something To Say) bemutatkozik Finley: sűrű tempóváltások, finom reggae befolyás, ihletett fúvósok, borzongató, megkettőzött vokál. A Beautiful Nature megmutatja, hogy is szól egy unalommentes, tökéletes rádió-pop sláger, a Waiting For You zongorával indul, de ahogy fokozódik a várakozás, úgy terebélyesedik egyre monumentálisabb szerelmes balladává, a Carter Family ős-country együttes eredetijét feldolgozó Lovers Return egyszerű akusztikus folkdal, a Face To Face-ben pedig tapogatózva visszatér a reggae, mely utána többé-kevésbé végig ott lüktet. Ha a lemez közepe (Overriding Volunteer, Living Without You) a hibátlan kategóriába tartozik, akkor a groove-os Now And Forever Finley mércéjével is a legjobb pillanatok közül való. Az album vége a tanulmányi osztály kérésére készült (steel gitáros lassú roots reggae, dubos-fúvós vidám reggae, gitárfutamos roham reggae), de ennek is nagyon lehet örülni. Ne szomorkodj, hallgass Finley-t!


9/10