Az APC igazából Billy Howerdel gitáros agyszüleménye, ő írja a dalokat, amiket aztán egykori albérlőtársa, Maynard vagy jóváhagy, vagy elutasít, vagy javaslatokkal visszadob. Billy amúgy annak idején roadként melózott a Nine Inch Nailsnél, a Smashing Pumpkinsnál, a Guns `N Rosesnál és (kemény két hétig) a Toolnál, de mindig tudta, hogy egyszer összehozza saját kis zenekarát is. Ebben fő segítőtársa az énekes Maynard lett, de a többi tagról is érdemes szót ejteni. A dobos Josh Freese egy vérprofi session zenész (fő csapata a Vandals, de játszott a Guns `N Rosesszal, Rob Zombie-val, a Static X-el és az Evanesence-szel is). Az első lemezen basszusozó csaj, Paz Lenchantin lelépett egy másik kopasz Billy (Corgan) együttesébe, a Zwanba, így helyére Jeordie White (alias Twiggy Ramirez) érkezett a Marilyn Mansonból. Az első lemezen (és a második lemez három dalában) gitározó Troy Van Leeuwen a Queens Of The Stone Age-be távozott, őt Danny Lohner váltotta fel a Nine Inch Nails turnéfelállásából, aki nagyban hozzájárult a lemez sokszínű hangzásához, de aztán ő is kiszállt, és a lemez befejezése után, 2003 nyarán James Ihával, a Smashing Pumpkins egykori gitárosával lett teljes a „tökéletes kör” – egy apokaliptikus, művészkedő szupergrupp.

A Thirteenth Step (melynek keverését a Nirvana Nevermindját is jegyző Andy Wallace végezte) burjánzóbb dalokat tartalmaz mint a Mer De Noms, ezúttal ugyanis Maynard többet szólt bele a dolgokba (ő van feltüntetve az album executive producereként is), és talán ezért is érezhető a Tool hatása ezen a lemezen (az elsőn szinte nyoma sem volt). Örvénylő, sötét, romantikus, kissé talán gótikus, szenvedélyes dalok ezek szerelemről, vágyról, elveszettségről. Egy számon belül is sok hangzás váltakozik – a Noose fantasztikus példa erre, úgyszintén a nyitó The Package, melyben Twiggy és Josh Freese egy irtózatosan jó témát hoz –, a cure-osan induló Blue és a The Outsider pedig hálás darab a koncerteken.


8/10