A neves folkénekes Loudon Wainwright fia, a homoszexualitását tinédzser kora óta büszkén vállaló Rufus cím nélküli 1999-es bemutatkozó albumának ambiciózus tirádái után a második lemezén már letisztultabb hangzás és némileg a popdalformák felé mozdult, aztán négy filmzenelemezen (Moulin Rouge, Zoolander, Shrek, I Am Sam) is övé volt a leggyönyörűbb dal, most pedig egy pazarul hangszerelt poplemezzel váltja be maximálisan a belé fektetett reményeket: a Want One (mely, mint címe is mutatja, egy hatalmas kreatív felindulásban született dalmennyiség első adagja, és nemsokára követi a Want Two) a 2003-as év talán leglenyűgözőbb dalszerző-előadói lemeze. A hihetetlen hangú, utánozhatatlanul nyafka, magát zongorán, néha gitáron kísérő Rufus nemcsak eddigi legjobb dalait írta meg a szerelem utáni kutatás tragikomikus témakörében, de megtalálta a tökéletes segítőtársat is Marius De Vries producer (Björk, Massive Attack, Madonna stb.) személyében, aki az alapok programozásában, a vonós és fúvós részek, illetve a vokálok hangszerelésében is segítségére volt. „Férfiak divatlapokat olvasnak / heteroszexuális férfiak, ó, micsoda világban élünk / miért ülök én folyton repülőn vagy gyorsvonaton? / ó, micsoda világot hagytak rám a szüleim / mindig úton vagyok, de szerelmes soha / persze azért még jól megvagyok, azt hiszem / bájos főcím lehetne ez / a New York Timesban: 'Szép az élet'” – szól rögtön a nyitódal, melybe idővel Ravel Bolerója (egy felmérés szerint az amerikaiak legkedveltebb szeretkezés-aláfestője) épül bele, aztán az I Don`t Know What It Is nagyzenekari bravúrdarabjába több lemezre elegendő hangszerelési ötlet szorul, de később egy egyetlen zongorával előadott Pretty Things is ugyanolyan lenyűgöző, sőt az electroclash-t, a karaokét, Britney-t, Pinokkiót és a rezgőre kapcsolt mobiltelefont összehozó Vibrate is a szerelmes vágyódás csodaszép dala tud lenni a trubadúrszerepet a borítófüzet képein viselt lovagi páncéllal is önironikusan felvállaló énekes-szerzőnél... De felesleges tovább sorolni, egyik dal gyönyörűbb, mint a másik – ez egy tökéletes lemez.


10/10