Ha így utólag visszagondolunk, már a válogatáslemez címe is jelezte, hogy Big Boi (polgári nevén: Antwan Patton) és Dré (André 3000, polgári nevén: André Benjamin) külön-külön is be akarják vezetni perszónájukat a köztudatba. Most azt a példátlan megoldást választották, hogy szólólemezeiket közös csomagolásban, a közös név alatt adják ki. Mint hogyha a szakadás jelei mutatkoznának, és a két ego már nem lenne képes stabilan összedolgozni, viszont a jól bejáratott védjegy-névtől sem mernek még megválni. Vagy csak attól a plusz feszültségtől akarják megkímélni magukat és vállalkozásukat, melyet két különálló szólólemez eltérő eladási mutatói okoznának? Vagy csupán rövid művészi kirándulás ez mindkettejük részéről, mielőtt belevágnának következő közös évtizedükbe? Ezekre a kérdésekre persze csak az idő adja meg a választ, addig itt van nekünk két lemez.

Az OutKastot ismerve a szakadásra a hiphop és a funk mentén számíthattunk, hiszen a duóban Big Boi inkább a hagyományos rapper, André pedig az énekesként is briliáns, excentrikus funk-fantaszta. A helyzet szerencsére nem ennyire végletes a szólóprodukciók tükrében, a géppuskanyelvű Big Boi hiphoplemezének 56 percébe azért bőven jut a funkból és egyéb izgalmas zenei ötletekből, sőt négy számba André is besegít társzerzőként és/vagy zenész-producerként, sőt az elképesztő tempóváltással operáló GhettoMusick című első kislemezdalban még mikrofonhoz is jut. Így már nem is meglepő, hogy a korábbi OutKast-hangzást összességében inkább a Speakerboxxx viszi tovább, melyen a duó pártfogoltja, Killer Mike mellett Jay-Z, Ludacris, Cee-Lo és még fél tucatnyi további rapperhaver is tiszteletét teszi. Ami pedig a mindenkit foglalkoztató kérdést illeti, itt ezt a választ halljuk: „Azt kérdezik tőlem: Big Boi, te csak Dré haveroddal vagy nyerő? / azt felelem: emberek, hagyjátok már abba a hülyeséget, Dré és én jól megvagyunk... / csak azért vágjuk középen ketté a dolgot, hogy lássátok mindkét hozzáállást / majdnem tíz rohadt éve nyomjuk már együtt, mi a faszért hagynánk abba?”

Ha a dumaláda Big Boi remekbeszabott hiphoplemeze az OutKast-hagyományokhoz illeszkedik (vagyis a hiphop hagyományokon zeneileg felülemelkedik), akkor vajon milyen lehet a nagyhajú André 3000 funklemeze? Nos, minden képzeletet felülmúló! És a funklemez skatulya is őrjítően szűk számára: van itt azon kívül minden a nagyzenekari hangzástól a dzsessszen, soulon és pszichedélián át a drum`n`bassig, és a sztárvendégek sem mindenféle hiphopfaszik, hanem a olyan csúcscsajok, mint Kelis, Norah Jones és a filmsztár Rosario Dawson. Ráadásul a 78 percében egyelten gyenge vagy felesleges pillanatot sem hordozó The Love Below tényleg igazi szólólemez, Big Boi itt mindössze egyetlen rapbetét erejéig van jelen (nem véletlen, hogy az év legnagyobb slágere címért eséllyel induló Hey Ya! klipjében minden zenész-szerepet André játszik). Mint a lemezcím is mutatja, a Cupido Valentino szerepében parádézó André 3000 csak a szerelemről és a szexről énekel, és mindezt olyan szellemesen, vagányan és funkosan teszi, olyan határtalan és könnyed zenei zsenialitással, hogy nyugodtan kimondhatjuk róla: Beck, Romanthony, a Neptunes-vezér Pharrell Williams és sok más kolléga után nemcsak beszállt „az új Prince” címért folyó tétova versenybe, de szélesen vigyorogva már el is vitte a nagydíjat!


Speakerboxxx: 9/10
The Love Below: 10/10