Viccelődhetünk azzal, hogy az El Pasó-i illetőségű At The Drive-In szétválása hajviselet szerint történt, hiszen a két afrofrizurás fickó, Cedric Bixler Zavala énekes és a Omar Rodriguez-Lopez gitáros együtt léptek ki, sorsára hagyván a három rövid hajú tagot, Jim Ward ritmusgitárost, Paul Hinojos basszistát és Tony Hajjar dobost. De ha egymás mellett hallgatjuk Mars Volta és a Sparta produkcióját, nyilvánvalóvá válik, hogy az ATDI elszállt pszichedelikus-kísérletező, illetve stramm rockos, hardcore oldala vált szét. A Puerto Ricó-i származású Omar és a mexikói Cedric a Mars Voltával sokkal messzebbre megy az extrém experimentalizmusban, mint az At The Drive-In idején: még gyakoribbak és szélsőségesebbek a váltások, a tőlük meghökkentő lágy és finom pillanatok csapnak át a legvadabb őrjöngésbe (és vissza), az art-punk alapállás mellett gyakoriak a hosszú pszichedelikus elszállások, dubos effektek, progresszív rockot idéző megoldások – mintha az ATDI és Muse zabigyerekét hallanánk. A De Facto projektből áthozott haverok mellett a Red Hot Chili Peppers két tagja is besegít, a basszista Flea végig az egész lemezen, míg John Frusciante gitáros a Cicatriz ESP című 12 perces számban, a producer pedig Rick Rubin (Run-D.M.C., Beastie Boys, Slayer, The Cult, Danzig, RHCP, RATM, SOAD, Audioslave stb.), akinek ez élete legkísérletibb munkája – ehhez képest még a System Of A Down is Danubius-kompatibilis. Omar szabad utat enged az őrületnek, gitárvirtuózként, dalszerzőként és szürrealista szövegíróként egyaránt, ami stílszerű is, hiszen a lemezt egy fékevesztetten élő, s végül magát ki is nyíró művészbarátjuk, Julio Venegas sorsa ihlette. Az meg a sors grimasza, hogy a Mars Volta egyik tagja, az effektfelelős Jeremy Michael Ward az album megjelenése előtti napokban, 27 éves korában túladagolás áldozata lett.


9/10