Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Annie Lennox: Bare
|
olvasói:
(0)
(RCA / BMG)

Elsőre akár tűnhet úgy is, hogy az egykori Eurythmics-énekesnő egy míves popalbummal tért vissza a hosszú hallgatásából. Azonban szó sincs egyszerű történetről, hiszen az elmúlt években Annie Lennox élete rohamléptékben vált katasztrofálissá és Bare című harmadik szólólemezén ez rendesen ki is szakad belőle.


Elég csak egymás után megnézni a három Lennox-szólólemez borítóját. Az 1992-es Diva még púderben-pompában mutatja a nyolcvanas évtized egyik legfontosabb angol new wave-pop-soul énekesnőjét, aki nem sokkal korábban még Dave Stewart oldalán sütkérezett a sikerekben. A három évvel később kijött Medusa című átlagos/gyenge feldolgozáslemez címlapján már meztelenül látható és a hétköznapi nő imidzsét mutatja, bár látszik rajta a tanácstalanság is. A mostani albumborító önmagáért beszél: „elegem van az életből, és hogy ne haljak meg, muszáj kiénekelni magamból a gond(olat)okat”. A zenei csomagolás nem túlzottan kiemelkedő, az egységes elektronikus hangszerpark éppen kielégítően szolgálja a dalokat – a `95-ös feldolgozásalbum hasonló szürkeségénél azért jobb egy fokkal (akárcsak akkor, most is Steve Lipson volt a hangszerelő-producer). A lennoxi szenvedés szülte szerzemények viszont átlagon felüliek, feledtetik a helyenként gyenge ritmusképleteket és a „rossznak, nem rossz, de mégsem eléggé átütő” hangszerelési megoldásokat (ezekhez a dalokhoz nyersebb, bátrabb körítés illett volna). Értelemszerűen főképp a lassú tempó dominál, poétikus mélység hívogat, Lennox érett hangja pedig öt év hallgatás után is megkapó (ha még emlékszünk, 1999-ben volt egy rövid életű, kudarcba fulladt Eurythmics-összeállás). Hogy mi történt az énekesnővel, azt pontosan nem lehet tudni, a dalokból (és a szűkszavú kommentárokból) csak a problémái magja hámozható ki. Az egészen biztos, hogy az utóbbi években nem jött neki össze a szerelem, és az is fix, hogy kedvese után elhagyta az életereje is, no meg karrierje sem volt felszálló ágban. Súlyos magány gyötörte a dalok írásakor, továbbá hite is erősen ingadozott. Hogy mindezen témák megéneklése nem csúszik giccsbe, az csak kisebb stílusbravúr - az igazi siker az, hogy az album a hátborzongató személyességtől elvonatkoztatva is működik. A szenvedésből nem lett szenvelgés, bátran kijelenthető: az 1986-os Revenge óta ez a legjobb lemez, amihez Lennoxnak köze volt.


8/10
Dömötör Endre
2003.08.03
|

Linkek


Kapcsolódó cikkek

Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 24., csütörtök

Eszter, Eliza
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.