Két brit filmes, a balkáni hadszíntereket megjárt Bill Leeson és David Wilson alapította a háborús övezetekben élő gyerekek megsegítésére a War Child szervezetet, melynek égisze alatt már több jótékonysági lemez született. A legemlékezetesebb az 1995-ös Help album volt, amelynek dalait a közreműködők egyazon nap folyamán, 1995. szeptember 4-én rögzítették Európa különböző stúdióiban, és kábé egy hétre rá már a boltokban is volt a végeredmény, olyan gyorsan, hogy még arra sem volt idő, hogy a művészek nevét és a dalok címét feltüntessék, pedig olyanok szerepeltek rajta, mint a Johnny Depp-pel kiegészült Oasis, a Blur, a Suede, a Portishead, a Massive Attack, az Orbital, a Stereo MC`s, a Chemical Brothersszel összeállt Charlatans, a Stone Roses, a Radiohead (az itt debütáló Luckyval!), a Manic Street Preachers, Sinéad O`Connor, Neneh Cherry, továbbá Paul McCartney, Paul Weller és Noel Gallagher alkalmi szupergruppja, a Mojo Filters. Szintén a War Child számlájára folytak be a bevételek a New Musical Express zenei magazin által összehozott 2002-es 1 Love albumból, melyen többek közt az Oasis, a Manic Street Preachers, a Muse, a Stereophonics, a Prodigy, a Sugababes, a Feeder, Badly Drawn Boy, a Faithless és Dido dolgoztak fel listavezető dalokat más előadóktól (a Jimmy Eat World például a Prodigy Firestarterét).

A sorban a legfrissebb az iraki háború apropóján kiadott Hope, mely szintén kiadatlan felvételekből áll össze. A Helphez képest annyi a fő különbség, hogy az elkészítéséhez három hét állt rendelkezésre (volt idő feltüntetni az előadókat is a borítón), a dalok többsége pedig a témához kapcsolódik, háborúról, békéről, emberi összefogásról, a szeretet erejéről és fontosságáról, a gyerekekről és a reményről szól. A legtöbben feldolgoztak: George Michael Don McLeantől (The Grave), Beverley Knight Stevie Wondertől (Love`s In Need Of Love Today), a Charlatans Curtis Mayfieldtől (We Gotta Have Peace), az érzelmes Ronan Keating Elvistől (In The Ghetto), Beth Orton egy Nina Simone repertoárjában is szereplő Five Stairsteps-slágert folkosított (Ooh Child), a saját dalparkjában oly irritáló Avril Lavigne pedig hál` istennek megtartotta folkosnak Bob Dylan Knockin` On Heaven`s Doorját és így tűrhetően Beth Orton-os lett a végeredmény (szemben a Vietnam című Jimmy Cliff-számból készült katasztrofálisan gagyi New Order-átirattal, ami a lemez mélypontja). A muszlimmá lett angol Cat Stevens (mai nevén: Yusuf Islam) negyedszázados lemezfelvételi szünet után egy saját régi békedalát rögzítette újra (Peace Train), Paul McCartney egy koncertfelvételt adott (Calico Skies), David Bowie pedig az Everyone Says `Hi` Daft Punk-ízű Metro Mixét. A többiek egy-egy új szerzeményt adnak elő: a Basement Jaxx egy laza reggae-t Yellowman énekével (Love Is The Answer), a Spiritulized az Amazing Grace album előfutáraként a Hold On akusztikus verzióját, Moby egy szokásos gospel hangmintás darabot (Nearer), Lee Ryan a Blue bojgruppból egy érzelgős-himnikus darabot az emberi összefogás vágyáról (Stand Up As People), Tom McRae egy szépen hangszerelt, nagyívű kompozíciót (Border Song), Billy Bragg és a Travis pedig egy-egy kiváló minimalista protest songot (The Wolf Covers Its Tracks, The Beautiful Occupation). A zárás Jesse Jackson amerikai tiszteletes-politikus Hyde Park-i beszédének néhány mániákusan ismételgetett sora, ami – ide a rozsdás bökőt! – egész biztosan hangmintaként fogja még végezni valakinél.

A Hope album 17 dalának kábé kétharmada értékes darab, ami valljuk be, egy ilyen széles merítésű válogatáslemeznél egész jó átlag.


7/10