A számat figyeld című filmet jegyző Jacques Audiard két olyan képességét csillantja itt meg rendezőként, melyekről forgatókönyvíróként már hírt adott. Krimiben az 1981-es A profi, a női lelkek feltárásában pedig az 1999-es Vénusz szépségszalon (hamarosan játszani fogják nálunk is a mozik) társszerzőjeként bizonyított. E kétirányú fogékonyság remekül ötvöződik a hallássérült Carla (Emmanuelle Davos) történetében. Főhősnőnk átlagos kinézetű, többek között fogyatékosságából adódóan visszahúzódó természet, akit munkahelyén - egy építési vállalatnál - teljességgel semmibe vesznek. Amikor leterheltségére hivatkozva végül sikerül maga mellé felvetetnie egy asszisztenst, minden megváltozik. A börtönből éppen feltételesen szabadult Paul (Vincent Cassel) talán nem a legjobb választás a posztra, ha iroda-kompatibilitását tekintjük, de Carla hamar rá jön, hogy nem is ez a legfontosabb szemrevételezési kritérium. A férfivel együtt ugyanis a bűn érkezik meg egyhangú életébe, s megnyitja Carlában az eddig elfojtott bosszúálló hajlamot. Ráveszi a férfit, hogy segítsen neki szakmailag elkaszálnia egy munkahelyi versenytársat, cserébe azonban Paul is kér tőle valamit: szájról olvasási képességét bevetve legyen bűntársa egy rablási ügyben.

A debütáns Shawn Levy rendező levezényelte történet semmiféle meglepetéssel sem szolgál, a sztori kizárólag panelekből építkezik, de nem is igazán a poéngyártás a tétje ennek a produkciónak. A néző hízlalhatja a szemét az egzotikus helyszíneken - a francia Alpoktól Velencéig vakációzott a stáb -, találgathatja, hogy milyen újabb ismerős fordulat következik, és elmorfondírozhat az üzeneten (amit most nem írok ide, legalább ez maradjon meglepetés). Egy csipetnyi végbélhumor, kevéske regényesség, jókora tanulság: romantikus tinivígjáték tucat darabot látunk, nem az elsőt és vélhetően nem is az utolsót.