A szegedi Nyers együttes izgága korszakának csúcsműve, az 1996-os Béna album után rövid szünetet tartott, majd a Mi, rendes emberek (1999) és Szeretet, béke van (2000) című lemezekkel a közönségbarátabb megszólalás felé vette az irányt (persze egy ilyen országban, mint a miénk, nehéz dió a közönség barátságát elnyerni, főleg ha a közönség nagy része nem is mindig szerez tudomást a feléje irányuló efféle kísérletekről). Bár a Mi, rendes emberek remek, szellemes dalait nem sikerült igazán méltó hangzásba csomagolni, a Szeretet, béke van esetében ezzel már nem volt probléma. A Panama Music nevű kis kecskeméti kiadónál megjelent Afrobetyár című új lemez is az említett két album daltípusait és az utóbbi megszólalását örökli, ennél tovább már nem is nagyon mehetne a közönség felé az önazonosság feladása nélkül, ami viszont látványos pluszt jelent, az a meglepő könnyedség. A Nyers korábban mintha kicsit erőlködött volna, hogy a kitűzött célhoz adaptálja magát, most azonban nem érezhető semmi ilyesmi, sem a dalszerzés, sem a zenei megvalósítás területén (még a Megáll az idő című ősrégi populárklasszikus feldolgozásánál sem, ami az előző két lemezen még bizonyára a Kispál és a Borz Csinibaba-tripjét majmoló karriercselnek hatott volna). A gitáros-énekes Czutor Zoltán könnyű kézzel írja az elégikus vagy dögös, beat(les)es, rockos, funkos vagy diszkós számokat, amiket a zenekar hasonló könnyedséggel és játékossággal kelt életre, fülbemászó dallamokat és szépen kidolgozott vokálokat hallunk, miközben a szövegek kritikai éle csorbítatlan marad. Az Afrobetyár cím kínálja az analógiát: a lemez egy magyar tájakon zajló szafariként fogható fel, ahol a kíváncsi közönség természetes környezetükben tanulmányozhatja a jellegzetes élőlényeket, a divatmajmokat (Bármi a divat), az alsóbbrendű létformákat (Vurstliélet), a gerinceseket és gerincteleneket (Véletlenül, Ha eltörölném végre...), a magányosan (Önmagába lány) vagy csordában vadászókat (Nem ő volt). No meg persze a párzási rituálékat: a lemez második fele a szex körül forog (Feszül, Szabad-e délután, Ösztön döntött, Leragadok, Én vagyok aberrált).


8/10