A korábban a Massive Attack kültagjaként gyakorlatot szerzett Tricky (született: Adrian Thaws, 1968) már Maxinquaye című 1995-ös első albumával „popsztár” lett, de annyira kiábrándult a zeneiparból és egyre sötétebb és közönségpróbálóbb lemezekkel állt elő, míg végül az Island kiadó kiadta az időközben New Yorkba költözött művész útját (lásd: A Ruff Guide). Popérzékenységét azonban nem vesztette el útközben, és mikor egy új, független kis céghez, az Antihoz igazolt, egy könnyen befogadható albummal tért vissza – a Blowback ráadásul jelképes sztárvendégek seregét vonultatta fel Alanis Morissette-től a Red Hot Chili Peppersig. A Vulnerable című új lemezen nincsenek sztárok, csak Tricky és zenészei, meg az a bizonyos olasz lány, Costanza Francavilla, de a végeredmény egyszerűbb és barátságosabb, mint eddig bármi a mestertől, ez az eddigi legkevésbé fullasztó produkciója. Ebben az új múzsa mellett az is szerepet játszott, hogy Tricky a keleti partról a napfényes Los Angelesbe költözött, és rájött, hogy jól érzi magát. Saját bevallása szerint visszanyerte energiáját, és ez a legőszintébb, legnyíltabb lemeze, ahol megmutatja világos oldalát is. Nos, nem kell megijednünk, a Vulnerable ettől még jellegzetesen „trickys”, hol dubos (a nyitó Stay), hol heavy gitárokkal tépett (How High, Moody), hol perverzen vontatott (Car Crash, What Is Wrong), hol idegesen zakatoló (Ice Pick), és a szerző végül – eredeti tervével ellentétben – saját asztmás suttogását, szörtyögését is odatette kontrasztnak Francavilla kisasszony éneke mellé. A római lány – aki a Where I’m From című számban olaszul is reppel egy kicsit, és akinek még 2003 folyamán önálló albuma jelenik meg Tricky saját kis cégénél – tényleg nagy felfedezés: mintha félúton állna a Tricky-szerzemények eddigi legjobb női tolmácsa, Martina és a Black Box Recorder énekesnője, Sarah Nixey közt (főleg hogy ez utóbbi is egy perverz faszinak, a néha mögé vokálozó-suttogó Luke Hainesnek a szócsöve).

A Vulnerable első kislemezdala, a popbizniszen gúnyolódó Anti-Matter stílszerűen a Doors Hello I Love You-járól koppintja alapjait (ami ugye az All Day And All Of The Night című Kinks-dalt koppintotta), de két igazi feldolgozás is elhangzik, mindkettő a nyolcvanas évek közepéről, az angol új hullám két (máig) túlélő zenekarától: az ateista hangvételű Dear God az XTC egyik legnagyobb sikere volt, míg a Cure The Love Cats című szving-popja triphopra lassul Tricky keze alatt. Aztán már csak a Search And Survive című dal van hátra, melynek csak az első felében van ének, és az instrumentális kóda komor hangnemben zárja a lemezt, nehogy túl jól érezzük magunkat.


9/10

(Az albumot hivatalosan nem terjesztik Magyarországon, de van olyan jó, hogy érdemes külföldről beszerezni.)